Híradó és Bradbury

Délelőtt végre eljutottam a könyvtárba. Nagyon szeretem Ray Bradburyt. Most sem csalódtam, amikor belekezdtem az "Éjfél is elmúlt" című novelláskötetbe.
Sajnos híradót is nézek. Biztosan érzitek, hogy miért pont az "Egy darab fa"című a novállából írok ide néhány sort:
"- Akkor mit akar?
Az őrmester a kezét nézve vállat vont. - Békében élni. Hírét venni, hogy az éjszaka folyamán valahogy a világ összes fegyvere berozsdásodott, a vegyi fegyverek baktériumai sterilizálódtak a bombákban, és a harckocsik hirtelen belesüllyedtek az utak kátrány sírgödrébe, mint történelem előtti szörnyek. Ezt szeretném.
- Természetesen mindannyian ezt szeretnénk - mondta a tiszt. - De most fejezzük be az idealista csevegést, és válaszoljon arra, hogy hova küldjem. Van választási lehetősége: a Nyugati vagy az Északi Háborús Övezet. Az asztalán fekvő rózsaszín térképre bökött.
De az őrmester továbbra is a kezeihez beszélt, megforgatta őket, az ujjait bámulta. - Mit tennének maguk tisztek, mit tennénk mi emberek, mit tenne a világ, ha holnap arra ébrednénk, hogy az összes fegyver rozsdás roncs lett?
Az ügyeletes tiszt látta, hogy óvatosan kell bánnia az őrmesterrel. Nyugodtan mosolygott. - Ez egy érdekes kérdés. Szeretek ilyen elméletekről beszélgetni, és a válaszom az, hogy rettenetes zűrzavart okozna. Minden ország azt hinné, ő az egyedüli fegyvertelen nép a világon, és az ellenségeit hibáztatná a katasztrófáért. Öngyilkossági hullám törne ki, tőzsdeomlás következne be, és milliónyi más tragédia.
- De azután - erősködött az őrmester. - Miután ráébrednének, hogy valóban igaz, hogy az összes nemzet fegyvertelen, és nincs többé mitől félni, ha mindannyian készek vagyunk tiszta lappal előlről kezdeni? Mi lenne akkor?
- Ismét fegyverkeznének, amilyen gyorsan csak lehet.
- És ha ezt megtudnák állítani?
- Akkor az öklükkel esnének egymásnak. Ha arra kerülne sor. Roppant embersereg gyülekezne acéltüskés bokszkesztyűkben az országhatároknál. És ha elvennénk tőlük a kesztyűket, a körmüket és a lábukat használnák. És ha levágnánk a lábukat, akkor köpködnének egymásra. És ha kivágnánk a nyelvüket és bedugaszolnánk a szájukat, úgy megtöltenék a levegőt gyűlölettel, hogy a szúnyogok a földre hullanának és a madarak holtan potyognának le a telefonvezetékekről.
-Szóval maga szerint semmit nem használna? - kérdezte az őrmester.
- Természetesen nem. Olyan lenne,mint egy teknősről levenni a páncélját. Az emberi civilizációnak elakadna a lélegzete, és kimúlna a megrázkódtatástól."