Pavlina

Napok óta forgatom a fejemben a gondolatot, hogy milyen nehéz lehet valakinek más nyelvűként élni egy országban, még akkor is ha tökéletesen magáénak vallja az ember a nem anyanyelvét.
Vajon érzi-e egy nem magyar anyanyelvű az óriási különbséget, amikor azt mondom, hogy "nép" vagy "népség".
Erről eszembe jutott egy munkatársnőm, akit nagyon kedveltem. Bolgár anyanyelvűként egyetemistaként került Magyarországra, férjhez ment, gyerekei születtek. Valójában a gyerekekkel együtt tanult meg magyarul. Amikor én találkoztam vele a gyerekei már felnőttek voltak, ő pedig olyan területen dolgozott, ahol fontos volt a pontos nyelvismeret, sőt a jogi nyelv.
Akkoriban kezdett terjeszkedni a műholdas TV, és a gazdagabbak már tudták fogni a Sat 1-t és a német RTL-t. Egy napon Pavlina ragyogva mesélte, hogy előző este megnéztek egy sexfilmet a SAT 1-en. Még a történetet is előadta ilyen formán:
"... és amikor az események a tetőfokon hágtak..."
Nem tudta tovább mesélni, mert szétestünk a röhögéstől.
Azóta tudom, hogy lehet anyanyelvi szinten beszélni több nyelvet, de az igazán finom ízeket csak otthon, a hazájában, az igazi anyanyelvén érezheti az ember.