Mágia akkor és most ...

Robert Bauval
A titkos kamra

"Korunkban a mágiával kapcsolatban sok téveszme él. A megállapodott vallásos szervezetek, látszólag az üdvösségünk érdekében, felvállalták, hogy üldözzék a mágiát, és most, két évezredes harc után, ezt a feltehetően "démonikus" gyakorlatot gyökerestül kiirtották, vagy legalábbis ezt állítják. Valójában azonban a mágia még mindig él, csak a kizsákmányolás eszközévé vált, és a "marketing", a "nyilvánosság", a "reklám" és a legveszélyesebb formájában, a "politika" képében álcázza magát. A mágia, más szavakkal élve, inkább kereskedelmi és politikai, mint szellemi eszközzé vált. A legfurcsább az, hogy pont azok a szervezetek, amelyek leginkább élnek vele, vagyis: a vallásos intézmények, átkozzák el a legepésebben és a legszigorúbban."
.....
"Thotról úgy vélték, hogy az "igazságot" mindenek elé helyezte. Azt is hitték, a mágia alkalmazásánál rendkívül fontos, hogy a kiejtett szavakat az "igazság" töltse be. Így Thot becsületességéhez nem férhetett semmi kétség. Thotot hívták bírónak a Hórusz, Ozirisz fia és Sztéth, Ozirisz testvére és gyilkosa között folyó örökösödési harcban. Szintén Thot volt a felelős az égi, "egymillió év hajójának" navigálásáért és útvonaláért, amelyen a legfelsőbb isten, atum-Ré kísérete utazott az időn és téren át. Thot volt az, aki a csillagok mozgása által meghatározott isteni idő mérője volt. Ezekhez mind az "igazságosságnak" való teljes elkötelezettség szükségeltetett. Így a varázsló volt az igazság és a Heka, vagyis igazi mágia, vagy még inkább: mágikus igazság letéteményese. A Heka szó, az "igazság" mellékjelentésében, tulajdonképpen még ma is él Egyiptomban. A tiszta arab nyelvben az egyiptomiak még mindig azt mondják: "hake", arra, hogy "igaz", illetve "helyes". Ha valaki "hake", az akkor egyben bölcs és igaz. Egyik sem áll meg a másik nélkül."

(Alexandra Kiadó)

Úgy látszik, valamit mindig elveszítünk.