Az utóbbi idők két legkedvesebb olvasásélménye

Először Atkins könyvét a "Teremtés"-t olvastam. Ő szeretné kiiktatni Istent a Teremtésből, Paul Davies pedig keresi benne. Bár véletlen, de szerencsés volt az olvasás sorrendje is. Nem mondom, hogy egyiket jobban élveztem volna a másiknál, mégis számomra megnyugtatób volt Paul Davies könyvének szavaival befejezni ezt a szellemi kalandozást. Olyan jó, amikor okos emberek, nem gondolják magukat tévedhetetlennek, és nem csak alázattal, hanem szeretettel közelítik meg a kutatásuk tárgyát.
Mindkét könyv megerősített abban, hogy az igazi vallásos iratokban ugyanazokat a tudományos tételeket fogalmazták meg (az általunk történetinek nevezett idők előtt), amikről a mai kor tudományos felfedezései szólnak. Ahogy olvastam, többször beugrott néhány verssor Krisnás könyvekből. Amikor a fraktálokról olvastam, a Teljes és a rész teljességéről, vagy a fény és hanghullámoknál az Aum (Om)hang rezgéséről. De bevallom, nehezen tudtam szabadulni a Jin és Jangot ábrázoló kerek szimbólumtól, amikor a fekete- és fehérlyukakról olvastam, vagy a lótusz ábrázolásoktól, amikor az atommag belsejét leíró részeknél jártam.
Félve írom le, de egyre inkább hiszem, hogy óriási tévedés az idealisták és a materialisták szembenállása. Valójában ugyanannak a dolognak a "finomságbeli" szinteltéréséről van szó. Lehet, hogy a buddhistáknak van igazuk, és a hagymahéjak lehántása után nem marad semmi, amin vitatkozhatnánk?

Paul Davies
Isten gondolatai
Egy racionális világ tudományos magyarázata

"A misztika nem helyettesítheti a tudományos vizsgálódást és logikai okfejtést, amíg csak ez a megközelítés következetesen alkalmazható. Mindössze a végső kérdéshez érve hagy cserben minket a tudomány és a logika. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz válaszokat adnának, de vaószínűleg alkalmatlanok azt olyan "miért" típusú kérdések felvetésére (a "hogyannal" szemben), amelyek bennünket nyugtalanítanak.
....
Néha a misztikus tudás nem jelent mást, mint egyfajta belső béke megtapasztalását - "együttérző, örömteli csöndet a sokaság nyüzsgésén túl", ahogyan egyik kollégám egyszer jellemezte nekem. Einstein "kozmikus vallásosságáról" beszélt, amely arra ösztönözte, hogy elgondolkozzon a természet rendjéről és harmóniájáról. Egyik-másik tudós - jelesül Brian Josephson és David Bohm - hisz abban, hogy csöndes meditációs gyakorlatok során rendszeresen megtapasztalt misztikus megvilágosodások hasznos útmutatóul szolgálhatnak tudományos elméletek megfogalmazásához."