Befőzések ideje...

Úgy látom, a befőtt kezdi eltenni a Nagymamát (láb alól?).
Érdeklődve hallgattam a hírekben, hogy a békésen randalírozó, kocsikat borogató, gyújtogató tömeg mennyire megrettent a politikai terrorizmus által vezényelt rendőri brutalitástól. Eközben a tömeget felheccelő politikusok pedig a gyújtó hangú, forradalmi beszédek elmondása után, gorilláik védelme alatt, sietősen bevágják magukat a szolgálati autójukba, és elhajtanak, mert pontosan tudják, hogy mikor kell kitörni a balhénak (szervezésben tényleg nagyok a fiúk).

Füst Milán

Kántorok:

Uram, ez az éved is de furcsa!
Úgy látszik rosszúl böjtölünk. Az évszakok
Zordak: - a nap, a hold és a Mercurius
Tán rosszúl bolyong e világi űrben? - Kérünk,
Add meg a mi boldogságunk' is, hogy énekünket
Szelíd ősszel, a sárga és szelíd lomb alatt
A hűs fasorban, az üres templomból messzire hallják
A sétáló uraságok!

S áldd meg a mi idős anyánkat is; csúnya őszön
Oly borús szegény - fél a haláltól!
Áldd meg az anyókát, ki a padokból hallgatja,
- (Ájtatos szegény!) - a fia szép énekét!
Áldd meg a hitközség népét gabonával, fordúljon a kedved.
Adj jó évszakokat s meglásd a harangozó is
Boldogan kongatja majd a messzeségbe sovárgó
Éneklő harangot!

S büszke lesz szegény, hogy urának hívó szava: a Tiéd
A tiszta napsütésben oly messzire hallik!

(Füst Milán összes versei
Fekete Sas Kiadó Budapest, 1997)