Befőzések ideje...

Úgy látom, a befőtt kezdi eltenni a Nagymamát (láb alól?).
Érdeklődve hallgattam a hírekben, hogy a békésen randalírozó, kocsikat borogató, gyújtogató tömeg mennyire megrettent a politikai terrorizmus által vezényelt rendőri brutalitástól. Eközben a tömeget felheccelő politikusok pedig a gyújtó hangú, forradalmi beszédek elmondása után, gorilláik védelme alatt, sietősen bevágják magukat a szolgálati autójukba, és elhajtanak, mert pontosan tudják, hogy mikor kell kitörni a balhénak (szervezésben tényleg nagyok a fiúk).

Füst Milán

Kántorok:

Uram, ez az éved is de furcsa!
Úgy látszik rosszúl böjtölünk. Az évszakok
Zordak: - a nap, a hold és a Mercurius
Tán rosszúl bolyong e világi űrben? - Kérünk,
Add meg a mi boldogságunk' is, hogy énekünket
Szelíd ősszel, a sárga és szelíd lomb alatt
A hűs fasorban, az üres templomból messzire hallják
A sétáló uraságok!

S áldd meg a mi idős anyánkat is; csúnya őszön
Oly borús szegény - fél a haláltól!
Áldd meg az anyókát, ki a padokból hallgatja,
- (Ájtatos szegény!) - a fia szép énekét!
Áldd meg a hitközség népét gabonával, fordúljon a kedved.
Adj jó évszakokat s meglásd a harangozó is
Boldogan kongatja majd a messzeségbe sovárgó
Éneklő harangot!

S büszke lesz szegény, hogy urának hívó szava: a Tiéd
A tiszta napsütésben oly messzire hallik!

(Füst Milán összes versei
Fekete Sas Kiadó Budapest, 1997)

Szezonvég....


A hétvégén Ágotával lenyomtunk úgy 150 km-t bringával. Útirány: Szárszó-Szántód (komp)-Tihany-Badacsony-Szigliget-Keszthely. Másnap csak laza kerekezés Keszthelyen és Hévízen. Harmadnap Keszthely-Fonyód-Lelle-Szárszó. A Balaton vize 23-24 fok volt. Természetesen vízre szálltunk. Ennél szebb vénasszonyok nyarát nem is kívánhatnánk magunknak. Sajnos a Déi parton szinte már minden bezárt. A kedvenc fagyizóm Balatonmárián is lehúzta a rolót. A vízben is nagyon kevesen voltunk, de aki bemerészkedett, az nehezen tudta otthagyni, olyan selymes-símogató volt.
Pesten meg várt az "agyhalál". A húgyszagú kánikulában, a belvárosi mocsokban álldogálva a közlekedési lámpánál olyan szerencsésnek éreztem magam, hogy csak néhány nap és rohanhatok vissza az én kicsi falumba.
Pesten sajnos jobban elér a mocsok, a világ, a politika. 120 kilométerrel odébb nemcsak a város, de ezek is lassan mögöttem maradnak.

Kudelász Nóbel

Nem lett jó vége

Ádám meghalt. Eltemettük.
Évának a foga hull.
Egy dobozzal a kezében
öregesen, konokul

áll a kertben.Már csak
almalevet ihat,
tartósított bűnt nyakalhat.
Szervezetére kihat

az ellopott bűnbeesés
okozta felfordulás.
Postára vár. Utánvéttel
érkezik a megváltás.

(A hétfejű zsákmány
Fiatal költők antológiája
Mentor Kiadó Marosvásárhely, 1998.)

Mit is jelent nagyszülőnek lenni?

Szeptember elsején a vonaton valamelyik kereskedelmi adót hallgattam. A műsorvezető így vezette fel a következő nótát: "Tele van a lég a nagymamák megkönnyebbült sóhajával, hogy imádott unokájuk újból iskolába ment, és végre ők is visszanyerték a szabadságukat." ... És ez így igaz. DE..., hogy mit is jelent nagyszülőnek lenni, azt csak most értettem meg igazán, amikor elolvastam Aranyosfodorka ajánlására Stephen Hawking "A világegyetem dióhéjban" című könyvét. Stephen Hawkingot, az írót, tudóst eddig is szerettem, de most véglegesen és teljesen a szívembe zártam. Valójában egy mesterségesen életbentartott eleven agy, vagy inkább értelem ez az ember. A tudományos nagyságát nem tudom megitélni, csak csodálni. Még ennél is nagyobb csodálatot érzek iránta, mert minden fizikai nyomorúsága ellenére szellemes, jó homorú, szeretni képes ember maradt. Ez az ember a legbonyolultabb tudományos tételek kifejtése, a világmindenségről való gondolkodása közben szükségét érezte, hogy egy hihetetlenül egyszerű mondattal becsempéssze azt az információt, hogy ő nagyapa, és megmutassa a világnak az unokáját. Vagyis: a nagyszülői státusz, az unoka, egy ember számára, még ha a világ vezető tudósa is az az ember, olyan csoda, ami megelőzi az Univerzum összes csodáját.