Paradigmaváltás
Most olvastam Aranyosfodorka bejegyzését. Ő a külső környezet pusztulásáról ír. Én sajnos a belsővel találtam szembe magam.
Már tegnap óta gondolkodom, hogy érdemes-e írni arról a kiábrándító érzésről, amivel Pestre érkezésem első perceiben találkoztam. Vajon nem csak a szokásos nemzedéki ellentétről van szó? Hiszen fiatal koromban én sem szerettem a felnőtteket. Arra viszont nem emlékszem, hogy ennyire érezhető lett volna a gyűlölet az emberek, akár csak a fiatalok és öregek között is.
A Déli pályaudvartól metróval utaztam a Deák térig. Nem volt épp üres a kocsi. Voltak a vonattal érkezők, fiatal és nem annyira tiatal túristák, szerencsétlen, csak dolguk után rohanók. Az ajtóban egy fiatal pár ölelkezett. A kocsi utasai bölcs megértéssel nem vettek róluk tudomást. A Deák téri megállóban (a legnagyobb átszállóhely) a leszálló és a felszálló embereknek keresztül kellett rajtuk nyomakodni. Sajnos nem bírtam ki megjegyzés nélkül, és tényleg csak halkan mondtam, hogy "vissza lehetne szállni, ha most egy kicsit kilépnének az ajtóból". "Nem érdekel" volt a válasz. Tényleg ennyire nem érdekel már senkit a másik ember?
A kijáratnál a rosszkedvem csak fokozódott. A 30 fok melegben, a napon állva egy csinos, 8. hónap körül járó kismama fújta önfeledten a cigarettafüstöt. Azonnal belémnyilallt a kérdés, "hát ennyire nem érdekel a saját gyereked"? De most már nem mertem megkérdezni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bizony én is gyakran gondolkodóba esem, hogy szabad-e/kell-e/érdemes-e valamit szóvá tennem. És igen, az is eszembe jut, hogy milyen is voltam én ennyi idős koromban ? Kétségtelen, nem voltam sem szent, sem angyal. De kaptam otthon legalább annyi jól-neveltséget, hogy sok, ma természetesnek tartott viselkedési forma meg sem fordult a fejemben....
VálaszTörlésNem tudom, hogy jobb voltam-e, de hogy más, az egészen biztos.
Más világ van gyerekek! Most sajnos ez van!... Akkor meg az volt! Romlik a helyzet, ezen berzenkedéssel nem tudunk változtatni, még mi hárman sem!!!:DDDD
VálaszTörlésAz unokáim legurulnak reggel és azt mondják "jó napot, mama.." - én ettől kész vagyok! Pedig tisztességesen nevelik őket és ez teljesen normális is, csak nekem nem..., de más a világ! Jobban szeretem a szia-t, vagy akár a "csőváz" is jobban esik, közvetlenebb a "saját véremtől", mint a jó napot...