Ki merné azt mondani, hogy véletlen volt?

Nem tudom, mit írnak a horoszpókok a mai napról, de nekem irtó nagy mákom volt.
Már eltelt pár nap, hogy befejeztem a "Popper könyvet". Nem tudom, hogy az ajánlást író melyik könyvére gondolt, mert én ezen nemigen mosolyogtam. Ezzel szemben nagyon is a hatása alá kerültem. Azóta is gyúrkálom-gyűrkélem magamban némelyik gondolatát. Így volt ez délelőtt is, amikor eltekertem Siófokra csak úgy testedzés gyanánt. Amikor "odabent" elég jól elvagyok, bizony neki-neki szaladok pár kátyúnak(nemcsak az úton).
Egyre tolakodóbb volt a gondolat, hogy milyen nehéz lehet egy gondolkodó ember számára elfogadni a személyes Istent. Azzal a saját képmásra teremtéssel valami nagyon nincs rendben. Vagy a képmás sikerült nagyon torzra, vagy (ezt csak nagyon félve merem leírni)az eredetivel lehet komoly gond. Eltekintve az embertől, és az általa formált világtól,elég, ha csak a táplálékláncra gondolok. Minden élő élőt eszik. Talán még a növény is? Hogy érzi magát a gazella egy éhes nagymacsaka előtt rohanva, vagy a hal a horgon lógva a horgász kezében...
Ugyanakkor óriási bátorságra van szüksége az embernek, ha a nem személyes Istent, az ürességet választja. Hiába vigasztaljuk magunkat, hogy a "semmi is valami". A bajban ez kevés. Talán ezért választotta magának a nyugati ember, mintegy köztes megoldásnak a materializmust. Az már valami, ha nem is jutunk vele messzire.
Szóval, ilyesféle gondolatokkal zötykölődtem az úton a kátyúk között, és szépen kiesett a biciklis csomagtartómból valahol Szárszó és Siófok között a kistáskám. Csak a személyim, bankkártyám, kulcscsomóm, mobiltelefonom, és a nyugdíjamig kitartó 4500,-forint volt benne. Siófokon vettem észre, amikor be akartam menni az áruházba. Helyette azonnal rendőrség, bank, letiltás...
Hazafelé -biztos, ami biztos- kértem a védőangyalomat, hogy ugyan beszélje már meg a megtaláló védőangyalával, hogy vigye be a táskámat valamelyik rendőrségre, mert nagyon szarul érzem magam.
Szerencsére a kertkaput mindig nyitva hagyom, ha nem vagyok otthon, hogy ne kelljen senkinek betörtni, ha valamiért olyan nagyon be szeretne jönni hozzám. Éppen betettem a biciklit az árnyékba, amikor a szomszédom (a jegyzőasszony) rámkérdez, hogy megvan-e a táskám? Mert ha nincs, akkor menjek be az önkormányzathoz, ugyanis valaki bevitte.
Úgyhogy most egy kicsit szégyenkezve előszedegettem a Krisnás magnókazettákat, és fergeteges kirtant (Krisnás nóták totál hangerővel)csapok a szomszédok nagy örömére.