Édesélet...

Olyan kellemes volt az élet számítógép nélkül, hogy meg is feledkeztem róla. Ágota még a szépidős napokban átkerekezett hozzám Keszthelyről. Közben a két biciklimet próbáltam meg felújíttatni, de az első kísérlet nem hozott teljes sikert, mert az elkészült, felújított bringával másnap tekerhettem vissza egy hátsó belsőcserére (útközben háromszor kellett felpumpálnom, míg Szárszótól Lelléig elértem). Utána már csupa öröm volt Fonyódig lejutni Ágota elé. Egy puhatolózó fürdőzés után visszamentünk Szárszóra. Másnap Szárszó-Szántód-Tihany (komppal)- Balatonfüred-Almádi-Fűzfő-Kenese-Akarattya-Aliga-Siófok-Zamárdi-Szárszó. Gyönyörű volt. Természetesen csak egy dolgot felejtettem otthon, a fényképezőgépet. Emiatt most mégegyszer meg kell csinálnunk az utat. Csak az a baj, hogy már Ágota nem hiszi el, amikor azt mondom, hogy "mindjárt ottvagyunk". Az utána következő héten Szabival voltunk Pesten Állatkertben, strandon, ahol sikerül szegényt kicsit megpörkölni a nappal, pedig ki sem jöttünk a vízből 4 órán keresztül. Hétvégére Anyuval, Szabival lementünk Szárszóra. Olyan szerencsénk volt, hogy csütörtök délután még a Balatonban hűthettük a leégett bőrünket. Ezen a héten pedig 3 napra kirándultam Bécsbe Ani-barátnőmhöz. Railjettel mentem. Nagyon kellemes volt az utazás ezen a vonaton. El is határoztam, hogy legközelebb nem szállok ki Bécsben, hanem továbbmegyegy Sazlburba. Kicsit fájt a szívem, mikor ki kellet szállnom, ellentétben a nagykanizsai gyorssal. Bécsbe vittem fényképezőgépet, de a barátnőmmel csupa olyan programot csináltunk, ami inkább családi volt, mint túristaprogram (bringa- Alt Dunau- kiülős fagyizós, kerti nyugágyas, iszogatós beszélgetős a fa alatt...) Nem hagytam magam rábeszélni a 30 fokos melegben a városnézésre, kultúrprogramra. Arra leginkább tavasszal vagy ősszel vagyok hajlandó. Azért nem úsztam meg a belvárost, mert egy kevés időnk maradt még a visszaindulás előtt. Ugyanolyan koszos, mint Budapest, ugyanakkora tömeg, mint a Váci utcában, elég sok arab család... Szóval semmi, ami meggyőzött volna arról, hogy valamit kihagytam.
Hát így teltek a napok, és egyszer sem éreztem, hogy be kellene kapcsolnom a számítógépet.