Befőzések ideje...
Úgy látom, a befőtt kezdi eltenni a Nagymamát (láb alól?).
Érdeklődve hallgattam a hírekben, hogy a békésen randalírozó, kocsikat borogató, gyújtogató tömeg mennyire megrettent a politikai terrorizmus által vezényelt rendőri brutalitástól. Eközben a tömeget felheccelő politikusok pedig a gyújtó hangú, forradalmi beszédek elmondása után, gorilláik védelme alatt, sietősen bevágják magukat a szolgálati autójukba, és elhajtanak, mert pontosan tudják, hogy mikor kell kitörni a balhénak (szervezésben tényleg nagyok a fiúk).
Füst Milán
Kántorok:
Uram, ez az éved is de furcsa!
Úgy látszik rosszúl böjtölünk. Az évszakok
Zordak: - a nap, a hold és a Mercurius
Tán rosszúl bolyong e világi űrben? - Kérünk,
Add meg a mi boldogságunk' is, hogy énekünket
Szelíd ősszel, a sárga és szelíd lomb alatt
A hűs fasorban, az üres templomból messzire hallják
A sétáló uraságok!
S áldd meg a mi idős anyánkat is; csúnya őszön
Oly borús szegény - fél a haláltól!
Áldd meg az anyókát, ki a padokból hallgatja,
- (Ájtatos szegény!) - a fia szép énekét!
Áldd meg a hitközség népét gabonával, fordúljon a kedved.
Adj jó évszakokat s meglásd a harangozó is
Boldogan kongatja majd a messzeségbe sovárgó
Éneklő harangot!
S büszke lesz szegény, hogy urának hívó szava: a Tiéd
A tiszta napsütésben oly messzire hallik!
(Füst Milán összes versei
Fekete Sas Kiadó Budapest, 1997)
2011. szeptember 27., kedd
2011. szeptember 15., csütörtök
Szezonvég....
A hétvégén Ágotával lenyomtunk úgy 150 km-t bringával. Útirány: Szárszó-Szántód (komp)-Tihany-Badacsony-Szigliget-Keszthely. Másnap csak laza kerekezés Keszthelyen és Hévízen. Harmadnap Keszthely-Fonyód-Lelle-Szárszó. A Balaton vize 23-24 fok volt. Természetesen vízre szálltunk. Ennél szebb vénasszonyok nyarát nem is kívánhatnánk magunknak. Sajnos a Déi parton szinte már minden bezárt. A kedvenc fagyizóm Balatonmárián is lehúzta a rolót. A vízben is nagyon kevesen voltunk, de aki bemerészkedett, az nehezen tudta otthagyni, olyan selymes-símogató volt.
Pesten meg várt az "agyhalál". A húgyszagú kánikulában, a belvárosi mocsokban álldogálva a közlekedési lámpánál olyan szerencsésnek éreztem magam, hogy csak néhány nap és rohanhatok vissza az én kicsi falumba.
Pesten sajnos jobban elér a mocsok, a világ, a politika. 120 kilométerrel odébb nemcsak a város, de ezek is lassan mögöttem maradnak.
Kudelász Nóbel
Nem lett jó vége
Ádám meghalt. Eltemettük.
Évának a foga hull.
Egy dobozzal a kezében
öregesen, konokul
áll a kertben.Már csak
almalevet ihat,
tartósított bűnt nyakalhat.
Szervezetére kihat
az ellopott bűnbeesés
okozta felfordulás.
Postára vár. Utánvéttel
érkezik a megváltás.
(A hétfejű zsákmány
Fiatal költők antológiája
Mentor Kiadó Marosvásárhely, 1998.)
2011. szeptember 7., szerda
Mit is jelent nagyszülőnek lenni?
Szeptember elsején a vonaton valamelyik kereskedelmi adót hallgattam. A műsorvezető így vezette fel a következő nótát: "Tele van a lég a nagymamák megkönnyebbült sóhajával, hogy imádott unokájuk újból iskolába ment, és végre ők is visszanyerték a szabadságukat." ... És ez így igaz. DE..., hogy mit is jelent nagyszülőnek lenni, azt csak most értettem meg igazán, amikor elolvastam Aranyosfodorka ajánlására Stephen Hawking "A világegyetem dióhéjban" című könyvét. Stephen Hawkingot, az írót, tudóst eddig is szerettem, de most véglegesen és teljesen a szívembe zártam. Valójában egy mesterségesen életbentartott eleven agy, vagy inkább értelem ez az ember. A tudományos nagyságát nem tudom megitélni, csak csodálni. Még ennél is nagyobb csodálatot érzek iránta, mert minden fizikai nyomorúsága ellenére szellemes, jó homorú, szeretni képes ember maradt. Ez az ember a legbonyolultabb tudományos tételek kifejtése, a világmindenségről való gondolkodása közben szükségét érezte, hogy egy hihetetlenül egyszerű mondattal becsempéssze azt az információt, hogy ő nagyapa, és megmutassa a világnak az unokáját. Vagyis: a nagyszülői státusz, az unoka, egy ember számára, még ha a világ vezető tudósa is az az ember, olyan csoda, ami megelőzi az Univerzum összes csodáját.
2011. augusztus 28., vasárnap
2011. augusztus 16., kedd
Paradigmaváltás
Most olvastam Aranyosfodorka bejegyzését. Ő a külső környezet pusztulásáról ír. Én sajnos a belsővel találtam szembe magam.
Már tegnap óta gondolkodom, hogy érdemes-e írni arról a kiábrándító érzésről, amivel Pestre érkezésem első perceiben találkoztam. Vajon nem csak a szokásos nemzedéki ellentétről van szó? Hiszen fiatal koromban én sem szerettem a felnőtteket. Arra viszont nem emlékszem, hogy ennyire érezhető lett volna a gyűlölet az emberek, akár csak a fiatalok és öregek között is.
A Déli pályaudvartól metróval utaztam a Deák térig. Nem volt épp üres a kocsi. Voltak a vonattal érkezők, fiatal és nem annyira tiatal túristák, szerencsétlen, csak dolguk után rohanók. Az ajtóban egy fiatal pár ölelkezett. A kocsi utasai bölcs megértéssel nem vettek róluk tudomást. A Deák téri megállóban (a legnagyobb átszállóhely) a leszálló és a felszálló embereknek keresztül kellett rajtuk nyomakodni. Sajnos nem bírtam ki megjegyzés nélkül, és tényleg csak halkan mondtam, hogy "vissza lehetne szállni, ha most egy kicsit kilépnének az ajtóból". "Nem érdekel" volt a válasz. Tényleg ennyire nem érdekel már senkit a másik ember?
A kijáratnál a rosszkedvem csak fokozódott. A 30 fok melegben, a napon állva egy csinos, 8. hónap körül járó kismama fújta önfeledten a cigarettafüstöt. Azonnal belémnyilallt a kérdés, "hát ennyire nem érdekel a saját gyereked"? De most már nem mertem megkérdezni.
Most olvastam Aranyosfodorka bejegyzését. Ő a külső környezet pusztulásáról ír. Én sajnos a belsővel találtam szembe magam.
Már tegnap óta gondolkodom, hogy érdemes-e írni arról a kiábrándító érzésről, amivel Pestre érkezésem első perceiben találkoztam. Vajon nem csak a szokásos nemzedéki ellentétről van szó? Hiszen fiatal koromban én sem szerettem a felnőtteket. Arra viszont nem emlékszem, hogy ennyire érezhető lett volna a gyűlölet az emberek, akár csak a fiatalok és öregek között is.
A Déli pályaudvartól metróval utaztam a Deák térig. Nem volt épp üres a kocsi. Voltak a vonattal érkezők, fiatal és nem annyira tiatal túristák, szerencsétlen, csak dolguk után rohanók. Az ajtóban egy fiatal pár ölelkezett. A kocsi utasai bölcs megértéssel nem vettek róluk tudomást. A Deák téri megállóban (a legnagyobb átszállóhely) a leszálló és a felszálló embereknek keresztül kellett rajtuk nyomakodni. Sajnos nem bírtam ki megjegyzés nélkül, és tényleg csak halkan mondtam, hogy "vissza lehetne szállni, ha most egy kicsit kilépnének az ajtóból". "Nem érdekel" volt a válasz. Tényleg ennyire nem érdekel már senkit a másik ember?
A kijáratnál a rosszkedvem csak fokozódott. A 30 fok melegben, a napon állva egy csinos, 8. hónap körül járó kismama fújta önfeledten a cigarettafüstöt. Azonnal belémnyilallt a kérdés, "hát ennyire nem érdekel a saját gyereked"? De most már nem mertem megkérdezni.
2011. augusztus 8., hétfő
Ki merné azt mondani, hogy véletlen volt?
Nem tudom, mit írnak a horoszpókok a mai napról, de nekem irtó nagy mákom volt.
Már eltelt pár nap, hogy befejeztem a "Popper könyvet". Nem tudom, hogy az ajánlást író melyik könyvére gondolt, mert én ezen nemigen mosolyogtam. Ezzel szemben nagyon is a hatása alá kerültem. Azóta is gyúrkálom-gyűrkélem magamban némelyik gondolatát. Így volt ez délelőtt is, amikor eltekertem Siófokra csak úgy testedzés gyanánt. Amikor "odabent" elég jól elvagyok, bizony neki-neki szaladok pár kátyúnak(nemcsak az úton).
Egyre tolakodóbb volt a gondolat, hogy milyen nehéz lehet egy gondolkodó ember számára elfogadni a személyes Istent. Azzal a saját képmásra teremtéssel valami nagyon nincs rendben. Vagy a képmás sikerült nagyon torzra, vagy (ezt csak nagyon félve merem leírni)az eredetivel lehet komoly gond. Eltekintve az embertől, és az általa formált világtól,elég, ha csak a táplálékláncra gondolok. Minden élő élőt eszik. Talán még a növény is? Hogy érzi magát a gazella egy éhes nagymacsaka előtt rohanva, vagy a hal a horgon lógva a horgász kezében...
Ugyanakkor óriási bátorságra van szüksége az embernek, ha a nem személyes Istent, az ürességet választja. Hiába vigasztaljuk magunkat, hogy a "semmi is valami". A bajban ez kevés. Talán ezért választotta magának a nyugati ember, mintegy köztes megoldásnak a materializmust. Az már valami, ha nem is jutunk vele messzire.
Szóval, ilyesféle gondolatokkal zötykölődtem az úton a kátyúk között, és szépen kiesett a biciklis csomagtartómból valahol Szárszó és Siófok között a kistáskám. Csak a személyim, bankkártyám, kulcscsomóm, mobiltelefonom, és a nyugdíjamig kitartó 4500,-forint volt benne. Siófokon vettem észre, amikor be akartam menni az áruházba. Helyette azonnal rendőrség, bank, letiltás...
Hazafelé -biztos, ami biztos- kértem a védőangyalomat, hogy ugyan beszélje már meg a megtaláló védőangyalával, hogy vigye be a táskámat valamelyik rendőrségre, mert nagyon szarul érzem magam.
Szerencsére a kertkaput mindig nyitva hagyom, ha nem vagyok otthon, hogy ne kelljen senkinek betörtni, ha valamiért olyan nagyon be szeretne jönni hozzám. Éppen betettem a biciklit az árnyékba, amikor a szomszédom (a jegyzőasszony) rámkérdez, hogy megvan-e a táskám? Mert ha nincs, akkor menjek be az önkormányzathoz, ugyanis valaki bevitte.
Úgyhogy most egy kicsit szégyenkezve előszedegettem a Krisnás magnókazettákat, és fergeteges kirtant (Krisnás nóták totál hangerővel)csapok a szomszédok nagy örömére.
Nem tudom, mit írnak a horoszpókok a mai napról, de nekem irtó nagy mákom volt.
Már eltelt pár nap, hogy befejeztem a "Popper könyvet". Nem tudom, hogy az ajánlást író melyik könyvére gondolt, mert én ezen nemigen mosolyogtam. Ezzel szemben nagyon is a hatása alá kerültem. Azóta is gyúrkálom-gyűrkélem magamban némelyik gondolatát. Így volt ez délelőtt is, amikor eltekertem Siófokra csak úgy testedzés gyanánt. Amikor "odabent" elég jól elvagyok, bizony neki-neki szaladok pár kátyúnak(nemcsak az úton).
Egyre tolakodóbb volt a gondolat, hogy milyen nehéz lehet egy gondolkodó ember számára elfogadni a személyes Istent. Azzal a saját képmásra teremtéssel valami nagyon nincs rendben. Vagy a képmás sikerült nagyon torzra, vagy (ezt csak nagyon félve merem leírni)az eredetivel lehet komoly gond. Eltekintve az embertől, és az általa formált világtól,elég, ha csak a táplálékláncra gondolok. Minden élő élőt eszik. Talán még a növény is? Hogy érzi magát a gazella egy éhes nagymacsaka előtt rohanva, vagy a hal a horgon lógva a horgász kezében...
Ugyanakkor óriási bátorságra van szüksége az embernek, ha a nem személyes Istent, az ürességet választja. Hiába vigasztaljuk magunkat, hogy a "semmi is valami". A bajban ez kevés. Talán ezért választotta magának a nyugati ember, mintegy köztes megoldásnak a materializmust. Az már valami, ha nem is jutunk vele messzire.
Szóval, ilyesféle gondolatokkal zötykölődtem az úton a kátyúk között, és szépen kiesett a biciklis csomagtartómból valahol Szárszó és Siófok között a kistáskám. Csak a személyim, bankkártyám, kulcscsomóm, mobiltelefonom, és a nyugdíjamig kitartó 4500,-forint volt benne. Siófokon vettem észre, amikor be akartam menni az áruházba. Helyette azonnal rendőrség, bank, letiltás...
Hazafelé -biztos, ami biztos- kértem a védőangyalomat, hogy ugyan beszélje már meg a megtaláló védőangyalával, hogy vigye be a táskámat valamelyik rendőrségre, mert nagyon szarul érzem magam.
Szerencsére a kertkaput mindig nyitva hagyom, ha nem vagyok otthon, hogy ne kelljen senkinek betörtni, ha valamiért olyan nagyon be szeretne jönni hozzám. Éppen betettem a biciklit az árnyékba, amikor a szomszédom (a jegyzőasszony) rámkérdez, hogy megvan-e a táskám? Mert ha nincs, akkor menjek be az önkormányzathoz, ugyanis valaki bevitte.
Úgyhogy most egy kicsit szégyenkezve előszedegettem a Krisnás magnókazettákat, és fergeteges kirtant (Krisnás nóták totál hangerővel)csapok a szomszédok nagy örömére.
2011. augusztus 2., kedd
Rejtély
Szép lassan visszatérek a megszokott, kissé elvonult életmódomhoz. 2 hét után végre könyvet vehettem a kezembe. Mivel a könyvtár még zárva van, a könyvszekrényben keresgéltem. Mikor Patrícia férjhezment és elköltözött, rámhagyta néhány leánykori homiját: fényképalbumokat, szerelmesleveleket, könyveket, régi szemüvegeket ...
Így előfordul, mint most is, hogy a könyvek között találok néhány általam még nem olvasottat. Ilyen hagyaték a kezembe került Popper Péter "Sárkányok barlangja" című könyve is. Nagyon kellemes délutáni olvasmány. Az ismertető szerint "Olyan szellemi kalandozásban lesz része az olvasónak, ami szokatlan tájakra repíti elméjét, és az élet megpróbáltatásai egészen más megvilágításba kerülnek. Olykor nevetni kényszerülünk azon, amin eddig esetleg keseregtünk."
Ha rossz kedved van, nyugodtan olvass bele egy kicsit, nem lesz károdra!
"...Hogyan van ez? - Kérdezte Izashan a lakatlan egektől? Mi, siető emberek siető Istent hoztunk létre? Aki sietett a teremtéssel, sietett az özönvízzel, és most siet, hogy a második emberiséget minél hamarabb a kárhozatba taszítsa... A tudósok Isten sietését egyre fokozódó gyorsulásnak nevezik. Látják, hogy nemcsak az emberi tevékenység - a közlekedés, az információ, a technika és a politika stb. - gyorsul, hanem a nagy természeti és társadalmi mozgások is. Gyorsabban jön el a serdülés, a rák, gyorsabban jelennek meg új betegségek, évekkel gyorsul fel az egzisztenciális érés, gyorsabban pusztulnak el a világbirodalmak - már egy emberöltő alatt széthullik néhány. Gyorsabban lehet beavatást kapni valamilyen gyorsan csalódást okozó szelleminek nevezett műhelyben. Gyorsabban mennek tönkre emberi kapcsolatok, a házasságok, a szerelmek. A kommunizmus is túlságosan sietve akarta megteremteni a földi paradicsomot, a fasizmus is az ezeréves birodalmat, a globalizáció is a saját egyeduralmát. Válságról beszélünk.
De vajon a gyökerek táján gazdasági vagy szellemi válságról van-e szó? Nem az európai kultúra hanyatlásából indul ki a mostani válság? Nem az idézi elő, hogy a világ kulturális és tudományos központja most szemmel láthatóan visszaindul Kelet felé, ahonnét érkezett? Nem lehetséges-e, hogy néhány évtized elteltével már nem Európa és Amerika lesz a világ irányítója, hanem India, Kína, Brazilia és Japán?
Isten egyre gyorsabban pörgeti a világot, mintha ő lenne a Sátán, s mi egyre szédültebben, és egyre bizonytalanabbul nyújtogatjuk a kezünket nem létező kapaszkodók felé."
(Saxum Kiadó Kft)
Kerestem a kiadás dátumát, és meglepetésemre az utószónál látom, hogy ez a könyv Popper Péter halála után került kiadásra, így pedig nem lehet leánykori hagyaték. Nem tudom, hogyan került a könyvszekrényembe.
Mindenesetre a legjobbkor került oda.
Szép lassan visszatérek a megszokott, kissé elvonult életmódomhoz. 2 hét után végre könyvet vehettem a kezembe. Mivel a könyvtár még zárva van, a könyvszekrényben keresgéltem. Mikor Patrícia férjhezment és elköltözött, rámhagyta néhány leánykori homiját: fényképalbumokat, szerelmesleveleket, könyveket, régi szemüvegeket ...
Így előfordul, mint most is, hogy a könyvek között találok néhány általam még nem olvasottat. Ilyen hagyaték a kezembe került Popper Péter "Sárkányok barlangja" című könyve is. Nagyon kellemes délutáni olvasmány. Az ismertető szerint "Olyan szellemi kalandozásban lesz része az olvasónak, ami szokatlan tájakra repíti elméjét, és az élet megpróbáltatásai egészen más megvilágításba kerülnek. Olykor nevetni kényszerülünk azon, amin eddig esetleg keseregtünk."
Ha rossz kedved van, nyugodtan olvass bele egy kicsit, nem lesz károdra!
"...Hogyan van ez? - Kérdezte Izashan a lakatlan egektől? Mi, siető emberek siető Istent hoztunk létre? Aki sietett a teremtéssel, sietett az özönvízzel, és most siet, hogy a második emberiséget minél hamarabb a kárhozatba taszítsa... A tudósok Isten sietését egyre fokozódó gyorsulásnak nevezik. Látják, hogy nemcsak az emberi tevékenység - a közlekedés, az információ, a technika és a politika stb. - gyorsul, hanem a nagy természeti és társadalmi mozgások is. Gyorsabban jön el a serdülés, a rák, gyorsabban jelennek meg új betegségek, évekkel gyorsul fel az egzisztenciális érés, gyorsabban pusztulnak el a világbirodalmak - már egy emberöltő alatt széthullik néhány. Gyorsabban lehet beavatást kapni valamilyen gyorsan csalódást okozó szelleminek nevezett műhelyben. Gyorsabban mennek tönkre emberi kapcsolatok, a házasságok, a szerelmek. A kommunizmus is túlságosan sietve akarta megteremteni a földi paradicsomot, a fasizmus is az ezeréves birodalmat, a globalizáció is a saját egyeduralmát. Válságról beszélünk.
De vajon a gyökerek táján gazdasági vagy szellemi válságról van-e szó? Nem az európai kultúra hanyatlásából indul ki a mostani válság? Nem az idézi elő, hogy a világ kulturális és tudományos központja most szemmel láthatóan visszaindul Kelet felé, ahonnét érkezett? Nem lehetséges-e, hogy néhány évtized elteltével már nem Európa és Amerika lesz a világ irányítója, hanem India, Kína, Brazilia és Japán?
Isten egyre gyorsabban pörgeti a világot, mintha ő lenne a Sátán, s mi egyre szédültebben, és egyre bizonytalanabbul nyújtogatjuk a kezünket nem létező kapaszkodók felé."
(Saxum Kiadó Kft)
Kerestem a kiadás dátumát, és meglepetésemre az utószónál látom, hogy ez a könyv Popper Péter halála után került kiadásra, így pedig nem lehet leánykori hagyaték. Nem tudom, hogyan került a könyvszekrényembe.
Mindenesetre a legjobbkor került oda.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
