Pénzügyek alapjai
Főiskola első osztályában az analizis mellett ez a tárgy volt a kedvencem. A művészeti gimnázium után annyira új volt nekem, amit ott hallottam. Tetszett a dolog logikája.
Mostanában éjszakánként rádiót hallgatok altatóként, mert félek, hogy függőség alakulna ki a tablettáktól. Kivert a víz, amikor hajnalban hallom, hogy a kormány össze akarja vonni a PSZÁF-et az MNB-vel. Az ellenzék is a szokásos szöveget nyomja: ez már tényleg az utolsó szög a demokrácia koporsójába. Ami igaz is, de még ennél is súlyosabb dologról van szó. Valójában van a nyomornak egy szintje, ahol már a társadalmi forma nem játszik. Ha éhenhalsz, vagy megfagysz télen a lakásodban, teljesen mindegy, hogy demokráciában vagy diktatúrában történik veled mindez.
A pénzügyek alapjában, egészen az elején megtanultuk, hogy mi a nemzeti bankok feladata: A hazai fizetőeszköz védelme, a vásárlóértékének megőrzése. Azt is megtanultuk, hogy a kormányok rövidtávon szívesen szabadítják országukra az inflációt, mert azzal elolvaszthatják az adósságukat. Rövid távon ez be szokott jönni, viszont hosszabb távon ennek az az ára, hogy az infláció szétzilálja a hazai gazdaságot. Az infláció beindítása után előbb utóbb emelkednek a kamatok, leértékelődik a hazai fizetőeszköz, leállnak a beruházások, nő a munkanélküliség... széteseik a gazdaság.
A kormányok ezen törekvését a nemzeti bank, persze csak a kormánytól független nemzeti bank, tudja meggátolni. Ezért olyan fontos a kormányzatnak, a forradalmi 2/3-nak, hogy saját emberei uralják a Monetáris Tanácsot, és vezessék az MNB-t. Ezért olyan fontos, hogy még 2013-előtt elhúzzon az élről a jelenlegi jegybankelnök.
Ha ez sikerül a fiúknak, akkor jobb ha gyorsan zsírpárnákat növesztünk, és néhány évre elvonulunk téliálmot aludni. Ébredés után pedig sürgősen be kellene vezetni egy új tárgyat az általános iskolai oktatásban: a "Pénzügyek alapjai"-t.
2011. december 15., csütörtök
2011. december 14., szerda
Kicsi karácsonyi forradalom
Tavaly Karácsonykor Dédi meg akart kímélni bennünket az ajándékok utáni rohangálástól. De lehet, hogy csak nagyon unta már az újabbnál újabb konyhai eszközöket. Megvette magának az ajándékokat (pólót, krémet, harisnyát...). Kiosztotta közöttünk a csomagokat, hogy tegyük a fa alá, és majd jól meglepődik. Annyira jól sikerült a dolog, hogy idén kiterjesztettem az önajándékozást magamra is. Tegnap megvettem vagy 8 darab CD-t diszkont áron (klasszikusok 600.-Ft, népek zenéje 1.290.-Ft)és egy 5 részes Sci-Fi utolsó kötetét. Az első hármat már olvastam. Sajnos a negyedik kötet már nem volt a boltban, de mondták, hogy a könyv hátulján szerepel az a kiadó, ahol valószínűleg még megkaphatom azt is. Már alig várom a karácsonyt, hogy belenézhessek a könyvbe és azt is megvegyem. A cédékre is nagyon kíváncsi vagyok. Szépen becsomagoltam mindent, és várom, hogy az ajándékozók odategyék a fa alá.
Talán még soha ilyen izgalommal nem vártam a Karácsonyt.
Tavaly Karácsonykor Dédi meg akart kímélni bennünket az ajándékok utáni rohangálástól. De lehet, hogy csak nagyon unta már az újabbnál újabb konyhai eszközöket. Megvette magának az ajándékokat (pólót, krémet, harisnyát...). Kiosztotta közöttünk a csomagokat, hogy tegyük a fa alá, és majd jól meglepődik. Annyira jól sikerült a dolog, hogy idén kiterjesztettem az önajándékozást magamra is. Tegnap megvettem vagy 8 darab CD-t diszkont áron (klasszikusok 600.-Ft, népek zenéje 1.290.-Ft)és egy 5 részes Sci-Fi utolsó kötetét. Az első hármat már olvastam. Sajnos a negyedik kötet már nem volt a boltban, de mondták, hogy a könyv hátulján szerepel az a kiadó, ahol valószínűleg még megkaphatom azt is. Már alig várom a karácsonyt, hogy belenézhessek a könyvbe és azt is megvegyem. A cédékre is nagyon kíváncsi vagyok. Szépen becsomagoltam mindent, és várom, hogy az ajándékozók odategyék a fa alá.
Talán még soha ilyen izgalommal nem vártam a Karácsonyt.
2011. december 12., hétfő
2011. december 11., vasárnap
Porból vétetett, porrá lészen...
Lassan már rögeszmémmé válik, hogy a vallásos történetek, szövegek egy a miénket megelőző civilizáció tudományos tanainak a félremagyarázott, töredékei. Valószínű, hogy akkor sem volt mindenki atomfizikus, kozmológus, kémikus, biológus. Ezért egyszerűsítették le a tudományos tételeket a köznép számára is érthető történetekké, szövegekké. Ez viszont azt mutatja, hogy az akkori tudósok nem voltak egy irigy népség.
Bár nem azzal a céllal olvasom a természettudományos sorozatok egy-egy darabját, hogy erre vadásszak, de óhatatlanul beugrik időnként valamilyen vallásos szöveg az olvasott gondolat felhangjaként.
Mint most is:
Paul Davis
Az utolsó három perc
"Kétségtelen, hogy a szupernóvarobbanás az illető csillag pusztulását jelenti, ugyanakkor azonban a robbanásnak van bizonyos teremtő jellege is. A felszabaduló óriási mennyiségű energia olyan hatékonyan forrósítja fel a csillag külső rétegeit,
hogy egy rövid időre azok az atommagreakciók is lehetővé válnak, amelyek nem termelik, hanem fogyasztják az energiát. Ebben az utolsó és minden korábbinál forróbb tüzű csillagkohóban megszületnek a vasnál nehezebb elemek, mint például az arany, az ólom vagy az urán. Ezek az elemek az atommagok felépülésének korábbi szakaszában létrejött könnyebb magokkal - például a szénnel és az oxigénnel - együtt kidobódnak a világűrbe, ahol azután összekeverednek számtalan más szupernóva hamvával. Évmilliárdok során azután ezek a nehezebb elemek csillagok és bolygók újabb generációjává gyűlnek össze. Ha ezek az elemek nem épülnének föl és nem szóródnának szét a térben, akkor nem jönnének létre a Földhöz hasonló bolygók. Az életet adó szén és oxigén, a bankok aranytartalékai, atomreaktoraink urán fűtőanyagrúdjai, a háztetőket borító rézlemezek földijelenlétüket mind-mind annak köszönhetik, hogy még jóval a Nap keletkezése előtt csillagok garmada pusztult el. Beleborzongunk a gondolatba, hogy testünk anyagának jelentős része réges rég elpusztult csillagok nukleáris hamvából áll."
Azt hiszem sokkal szebb lenne, ha pontosítanánk a címben szereplő vallásos szöveget:
Csillagporból vétetett, csillagporrá lészen. És újra, meg újra... Hát mi ez, ha nem a legtökéletesebb feltámadás, az örök ÉLET?
Lassan már rögeszmémmé válik, hogy a vallásos történetek, szövegek egy a miénket megelőző civilizáció tudományos tanainak a félremagyarázott, töredékei. Valószínű, hogy akkor sem volt mindenki atomfizikus, kozmológus, kémikus, biológus. Ezért egyszerűsítették le a tudományos tételeket a köznép számára is érthető történetekké, szövegekké. Ez viszont azt mutatja, hogy az akkori tudósok nem voltak egy irigy népség.
Bár nem azzal a céllal olvasom a természettudományos sorozatok egy-egy darabját, hogy erre vadásszak, de óhatatlanul beugrik időnként valamilyen vallásos szöveg az olvasott gondolat felhangjaként.
Mint most is:
Paul Davis
Az utolsó három perc
"Kétségtelen, hogy a szupernóvarobbanás az illető csillag pusztulását jelenti, ugyanakkor azonban a robbanásnak van bizonyos teremtő jellege is. A felszabaduló óriási mennyiségű energia olyan hatékonyan forrósítja fel a csillag külső rétegeit,
hogy egy rövid időre azok az atommagreakciók is lehetővé válnak, amelyek nem termelik, hanem fogyasztják az energiát. Ebben az utolsó és minden korábbinál forróbb tüzű csillagkohóban megszületnek a vasnál nehezebb elemek, mint például az arany, az ólom vagy az urán. Ezek az elemek az atommagok felépülésének korábbi szakaszában létrejött könnyebb magokkal - például a szénnel és az oxigénnel - együtt kidobódnak a világűrbe, ahol azután összekeverednek számtalan más szupernóva hamvával. Évmilliárdok során azután ezek a nehezebb elemek csillagok és bolygók újabb generációjává gyűlnek össze. Ha ezek az elemek nem épülnének föl és nem szóródnának szét a térben, akkor nem jönnének létre a Földhöz hasonló bolygók. Az életet adó szén és oxigén, a bankok aranytartalékai, atomreaktoraink urán fűtőanyagrúdjai, a háztetőket borító rézlemezek földijelenlétüket mind-mind annak köszönhetik, hogy még jóval a Nap keletkezése előtt csillagok garmada pusztult el. Beleborzongunk a gondolatba, hogy testünk anyagának jelentős része réges rég elpusztult csillagok nukleáris hamvából áll."
Azt hiszem sokkal szebb lenne, ha pontosítanánk a címben szereplő vallásos szöveget:
Csillagporból vétetett, csillagporrá lészen. És újra, meg újra... Hát mi ez, ha nem a legtökéletesebb feltámadás, az örök ÉLET?
2011. december 9., péntek
STEFÁNIA JAZZ KLUB - MRS. COLUMBO -
Figyeld a bőgőst: HUDÁK ZSÓFI
Olyan, de olyan muzikális és elegáns és NŐ
(Ne ijedj meg, hogy az egész este itt van! Bármikor abbahagyhatod.)
Olyan, de olyan muzikális és elegáns és NŐ
(Ne ijedj meg, hogy az egész este itt van! Bármikor abbahagyhatod.)
2011. december 8., csütörtök
8 évesek bölcsessége
Ma délután meglátogatta Szabit a nagyapja Bécsből. Mielőtt elment, le kellett hajolnia, hogy be tudja kötni a cipőjét. Szabi felülről meglátta az erősen kopaszodó fejtetőt. Szeretettel megsímogatta, miközben mondogatta: itt van haj, itt nics, itt van haj, itt nincs...
Nagyapó megpróbálta zavarát szellemességgel elütni, és azt mondta "eladtam".
Mire Szabi azonnal visszakérdezett:
- Kinek, az időnek?
Ma délután meglátogatta Szabit a nagyapja Bécsből. Mielőtt elment, le kellett hajolnia, hogy be tudja kötni a cipőjét. Szabi felülről meglátta az erősen kopaszodó fejtetőt. Szeretettel megsímogatta, miközben mondogatta: itt van haj, itt nics, itt van haj, itt nincs...
Nagyapó megpróbálta zavarát szellemességgel elütni, és azt mondta "eladtam".
Mire Szabi azonnal visszakérdezett:
- Kinek, az időnek?
2011. december 7., szerda
Érdekes gondolat
Lehet, hogy mi is azért nyomorgunk, mert túl nagy a jólét?
Ismail Kadaré
A piramis
"Tehát egy válságos korszakról van szó, ismételte meg a főpap néhány pillanat után. A krónikák tanúsága szerint egyszer régen a fáraó hatalma meggyengült. Kétségkívül ez nem volt új jelenség. A régi papiruszokon sok szó esik ilyen viszontagságokról. Ami ebben új volt, az egészen más dolog. A válság oka szokatlan, különös, sőt elképesztő volt. Egy alattomos, példa nélküli ok: mert a válságot nem ínség hívta életre, sem a Nílus megkésett áradása, sem a pestis, mint ahogyan ez addig történt, hanem éppen ellenkezőleg, a bőség idézte elő.
A bőség, ismételte Hemiunu. Másképpen fogalmazva, a jólét.
...
Először nagyon nehezen tudtuk megállapítani ezt az okot. Számos bölcs elme és sokan a fáraó bizalmasai közül is, akik elsőként tárták ezt fel, a fejükkel fizettek félelmetes felfedezésükért, vagy pedig száműzték őket. De magyarázatukat - mely szerint a jólét az embereknek függetlenséget ad, szellemüknek nagyobb szabadságot biztosít, és általában szembefordítja őket a hatalommal, nevezetesen a fáraó tekintélyével -, bár kezdetben számos ellenzője akadt, végül fokozatosan elfogadták. Csak egyetlen kérdést kellett megvitatni: hogyan is találhatnák meg ebből a kiutat?
...
Az a hír terjedt el, hogy érdekes módon éppen Reneferefnek, a háremőrnek támadt az az ötlete, hogy olyan eljárást kell keresniük amelynek segítségével semlegesíteni tudják Egyiptom gazdagságának egy részét. A Kelet országaiban akkreditált nagykövetek a nagyszabású mezopotámiai öntözőrendszereket javasolták, amelyeknek a gazdasági haszna, legalábbis a szóbeszéd szerint, messze nem volt arányban a megalkotásukba fektetett pénzösszegekkel. És ha ez igaz volt, márpedig annak látszott, akkor Egyiptomnak is kell találni valamilyen módot arra, hogy a nép fölösleges energiáját elvonja. Egy olyan vállalkozásba kell fogni, amely fölülmúl minden képzelet, és amely annál jobban csökkenti a jólétet, minél monumentálisabb maga a mű. Összefoglalva, mind a test, mind a lélek számára valami kimerítő, romboló dolgot kell találni, ami ráadásul teljesen felesleges is. Vagyis pontosabban egy olyan alkotást, ami éppen olyan szükségtelen az alattvalók számára, mint ahogyan nélkülözhetetlen az állam szempontjából.
Annak idején a fáraó számos javaslatot kapott minisztereitől: ássanak egy feneketlen lyukat a földbe a pokol kapui felé; építsenek egy bástyát, amely körülveszi egész Egyiptomot vagy egy mesterséges vízesést... De bármennyire magasztosak, hazájukat pártolóak vagy éppen misztikusak is voltak ezek a javaslatok, a fáraó sorra elvetette őket. A fal esetében az volt a kifogás, hogy egy nap csak befejezik a munkálatokat, és a talajba fúrt lyuk csupán elkeserítené a népet, pontosan azáltal, hogy feneketlen. Mást kell tehát kitalálni, valamit, ami éjjel-nappal oly mértékben köti le az embereket, hogy még saját magukról is megfeledkeznek. Ennek viszont olyan alkotásnak kell lennie, mely a természtéből adódóan egyszerre befejezett is és örökre befejezetlen. Szóval olyasmi, ami állandóan megújítható. És ráadásul szembetűnő.
A fáraó és miniszterei - mint ahogyan a papirusztekercsek tanúsítják - így jutottak el lassan a nagy síremlék gondolatához.
...
A piramis minden feltételt egyesített magában. A lehető legmagasztosabb gondolatra alapult: a fáraóra és a halálra, pontosabban az uralkodó istenséggé válására. Az építmény jól látható, akár nagy távolságból is. A harmadik döntő érv, amely szintén a piramis mellett szólt: természetéből adódóan egyszerre befejezett és befejezetlen. Minden egyes fáraónak lesz saját piramisa, úgyhogy még mielőtt egy generáció magához térne kimerültségéből és tompultságából, már ott a következő fáraó és az ő piramisa, hogy ismét igába hajtsa a népet. És ez így folytatódik visszavonhatatlanul, egészen az idők végezetéig..."
(Holnap Kiadó, 1994.)
Lehet, hogy mi is azért nyomorgunk, mert túl nagy a jólét?
Ismail Kadaré
A piramis
"Tehát egy válságos korszakról van szó, ismételte meg a főpap néhány pillanat után. A krónikák tanúsága szerint egyszer régen a fáraó hatalma meggyengült. Kétségkívül ez nem volt új jelenség. A régi papiruszokon sok szó esik ilyen viszontagságokról. Ami ebben új volt, az egészen más dolog. A válság oka szokatlan, különös, sőt elképesztő volt. Egy alattomos, példa nélküli ok: mert a válságot nem ínség hívta életre, sem a Nílus megkésett áradása, sem a pestis, mint ahogyan ez addig történt, hanem éppen ellenkezőleg, a bőség idézte elő.
A bőség, ismételte Hemiunu. Másképpen fogalmazva, a jólét.
...
Először nagyon nehezen tudtuk megállapítani ezt az okot. Számos bölcs elme és sokan a fáraó bizalmasai közül is, akik elsőként tárták ezt fel, a fejükkel fizettek félelmetes felfedezésükért, vagy pedig száműzték őket. De magyarázatukat - mely szerint a jólét az embereknek függetlenséget ad, szellemüknek nagyobb szabadságot biztosít, és általában szembefordítja őket a hatalommal, nevezetesen a fáraó tekintélyével -, bár kezdetben számos ellenzője akadt, végül fokozatosan elfogadták. Csak egyetlen kérdést kellett megvitatni: hogyan is találhatnák meg ebből a kiutat?
...
Az a hír terjedt el, hogy érdekes módon éppen Reneferefnek, a háremőrnek támadt az az ötlete, hogy olyan eljárást kell keresniük amelynek segítségével semlegesíteni tudják Egyiptom gazdagságának egy részét. A Kelet országaiban akkreditált nagykövetek a nagyszabású mezopotámiai öntözőrendszereket javasolták, amelyeknek a gazdasági haszna, legalábbis a szóbeszéd szerint, messze nem volt arányban a megalkotásukba fektetett pénzösszegekkel. És ha ez igaz volt, márpedig annak látszott, akkor Egyiptomnak is kell találni valamilyen módot arra, hogy a nép fölösleges energiáját elvonja. Egy olyan vállalkozásba kell fogni, amely fölülmúl minden képzelet, és amely annál jobban csökkenti a jólétet, minél monumentálisabb maga a mű. Összefoglalva, mind a test, mind a lélek számára valami kimerítő, romboló dolgot kell találni, ami ráadásul teljesen felesleges is. Vagyis pontosabban egy olyan alkotást, ami éppen olyan szükségtelen az alattvalók számára, mint ahogyan nélkülözhetetlen az állam szempontjából.
Annak idején a fáraó számos javaslatot kapott minisztereitől: ássanak egy feneketlen lyukat a földbe a pokol kapui felé; építsenek egy bástyát, amely körülveszi egész Egyiptomot vagy egy mesterséges vízesést... De bármennyire magasztosak, hazájukat pártolóak vagy éppen misztikusak is voltak ezek a javaslatok, a fáraó sorra elvetette őket. A fal esetében az volt a kifogás, hogy egy nap csak befejezik a munkálatokat, és a talajba fúrt lyuk csupán elkeserítené a népet, pontosan azáltal, hogy feneketlen. Mást kell tehát kitalálni, valamit, ami éjjel-nappal oly mértékben köti le az embereket, hogy még saját magukról is megfeledkeznek. Ennek viszont olyan alkotásnak kell lennie, mely a természtéből adódóan egyszerre befejezett is és örökre befejezetlen. Szóval olyasmi, ami állandóan megújítható. És ráadásul szembetűnő.
A fáraó és miniszterei - mint ahogyan a papirusztekercsek tanúsítják - így jutottak el lassan a nagy síremlék gondolatához.
...
A piramis minden feltételt egyesített magában. A lehető legmagasztosabb gondolatra alapult: a fáraóra és a halálra, pontosabban az uralkodó istenséggé válására. Az építmény jól látható, akár nagy távolságból is. A harmadik döntő érv, amely szintén a piramis mellett szólt: természetéből adódóan egyszerre befejezett és befejezetlen. Minden egyes fáraónak lesz saját piramisa, úgyhogy még mielőtt egy generáció magához térne kimerültségéből és tompultságából, már ott a következő fáraó és az ő piramisa, hogy ismét igába hajtsa a népet. És ez így folytatódik visszavonhatatlanul, egészen az idők végezetéig..."
(Holnap Kiadó, 1994.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
