Véletlenül találtam Rájuk a YouTube-on...
Szerintem fergeteges. Imádom őket.
2011. november 15., kedd
2011. november 14., hétfő
Néha úgy neki tudok keseredni semmi kis problémák miatt...
A mostani olvasmányom után kicsit elszégyelltem magam.
Nem szeretem az életrajzokat. Most mégis elolvastam két kismonográfiát: az egyik Albert Einsteinről szólt (Johannes Wickert: A relatív kerekasztal lovagja), a másik Paul Strathern: Hawking
Mindkettőjüket szeretem, de Hawkingot kicsit jobban.
"Ekkorra Hawking betegsége aggasztó mértékben súlyosbodott. Már segítséggel sem tudott járni, motoros tolószékbe kényszerült. Nem tudott egyedül menni, és a fejét sem tudta tartani. Szörnyű csapás volt ez egy büszke, akaratos embernek, aki féltve őrizte függetlenségét. Voltak azonban még nyugtalanítóbb fejlemények. Hawking beszédképessége tovább romlott - már a hozzá legközelebb állók is alig értették, amit mondott. Eközben egyre nagyobbb nehézségei támadtak az írással. Elméje elérte képességeinek csúcsát - de hogyan közölje gondolatait?
Mit is várhatnánk mást: 15 év telt el azóta, hogy mindössze két évet jósoltak neki. Életben maradása is csoda volt - majdnem olyan csodálatos, mint kozmológiai felfedezései. E kettő közötti hasonlóság nem véletlen: mindkettő kivételes elmére és akaraterőre vall.
...
Talán ez a kép legjellemzőbb rá: a motoros tolószékbe süppedt kicsi alak a számítógép-monitorjával, tükörrel, kusza drótok és kattogó felszerelés között; Hawking aprólékos számítást illeszt az óriási elmélethez. Szemben vele az íróasztalon másik képernyő és papírhalmaz. Felette a szellemi megbízatását teljesítő Marilyn Monroe óriási poszterről tekint le rá gyengéd pillantással. A környezetéről megfeledkezve Hawking a világegyetem harárainak feszíti elméjét.
...
A csoportból valaki időnként feltesz egy kérdést a tolószékes, összeroskadt alaknak, és ő kipötyögi a választ, amely a szintetizátor monoton hangján hallható. Ekkor valaki elejt egy tipikusan rossz izlésű, diákos megjegyzést, erre a tolószékes alak bemutatja híres, széles vigyorát. Elemében van: saját matamatikai univerzmának középpontjában, élő legendaként."
(Elektra Kiadóház, 2000.)
A mostani olvasmányom után kicsit elszégyelltem magam.
Nem szeretem az életrajzokat. Most mégis elolvastam két kismonográfiát: az egyik Albert Einsteinről szólt (Johannes Wickert: A relatív kerekasztal lovagja), a másik Paul Strathern: Hawking
Mindkettőjüket szeretem, de Hawkingot kicsit jobban.
"Ekkorra Hawking betegsége aggasztó mértékben súlyosbodott. Már segítséggel sem tudott járni, motoros tolószékbe kényszerült. Nem tudott egyedül menni, és a fejét sem tudta tartani. Szörnyű csapás volt ez egy büszke, akaratos embernek, aki féltve őrizte függetlenségét. Voltak azonban még nyugtalanítóbb fejlemények. Hawking beszédképessége tovább romlott - már a hozzá legközelebb állók is alig értették, amit mondott. Eközben egyre nagyobbb nehézségei támadtak az írással. Elméje elérte képességeinek csúcsát - de hogyan közölje gondolatait?
Mit is várhatnánk mást: 15 év telt el azóta, hogy mindössze két évet jósoltak neki. Életben maradása is csoda volt - majdnem olyan csodálatos, mint kozmológiai felfedezései. E kettő közötti hasonlóság nem véletlen: mindkettő kivételes elmére és akaraterőre vall.
...
Talán ez a kép legjellemzőbb rá: a motoros tolószékbe süppedt kicsi alak a számítógép-monitorjával, tükörrel, kusza drótok és kattogó felszerelés között; Hawking aprólékos számítást illeszt az óriási elmélethez. Szemben vele az íróasztalon másik képernyő és papírhalmaz. Felette a szellemi megbízatását teljesítő Marilyn Monroe óriási poszterről tekint le rá gyengéd pillantással. A környezetéről megfeledkezve Hawking a világegyetem harárainak feszíti elméjét.
...
A csoportból valaki időnként feltesz egy kérdést a tolószékes, összeroskadt alaknak, és ő kipötyögi a választ, amely a szintetizátor monoton hangján hallható. Ekkor valaki elejt egy tipikusan rossz izlésű, diákos megjegyzést, erre a tolószékes alak bemutatja híres, széles vigyorát. Elemében van: saját matamatikai univerzmának középpontjában, élő legendaként."
(Elektra Kiadóház, 2000.)
2011. november 13., vasárnap
2011. november 9., szerda
2011. november 6., vasárnap
Ravi Shankar feat Philip Glass - Sadhanipa
Szépséges vasárnapot kívánok Mindenkinek!
Kint füstköd van, én bezárkóztam a szobába, de ezzel a zenével messzire jutok.
Kint füstköd van, én bezárkóztam a szobába, de ezzel a zenével messzire jutok.
2011. november 2., szerda
2011. november 1., kedd
Ilyen gyönyörű az őszutó Szárszón
A másik dolog, amiben gyönyörűségemet leltem mostanában az új kedvencem (persze csak Hawking után) Paul Davies. Az "Egyedül vagyunk a Világegyetemben?" című könyvét sikerült megcsípnem a könyvtárban. Eddig azt hittem, hogy csak egy kendőzendő perverzitás részemről a matematika szeretete. Igaz, ez olyan messziről szeretős, mondhatnám viszonzatlan szerelem. A főiskolán az Analízis volt a kedvenc tárgyam, annak ellenére, hogy csak 1 "uv" (ez nem az a bizonyos sugárzás) után sikerült abszolválnom. Már az általam korábban olvasott Davies könyvből is világos volt, hogy Paul Davies rajong a matematikáért. A most olvasott könyvben is olyan szépen ír róla, hogy gondoltam, idézek belőle egy rövid részt:
"A természetben tehát minden annak törvényein nyugszik. Ezek a figyelemreméltóan zseniális törvények lehetővé teszik az anyag önszerveződését egészen addig a pontig, ahol a kozmoszban felbukkan a tudat - tehát az anyag szellemmé szerveződik - és megjelenik az emberi elme legmeghökkentőbb terméke, a matematika. Ez az elképesztő ebben a folyamatban. A matematika nem olyasvalami, ami az utcán hever. Ez a tudomány az emberi szellem alkotása. Ugyanakkor, ha feltesszük a kérdést, vajon hol fejti ki működését legeredményesebben a matematika, kiderül, hogy mondjuk a részecskefizikában vagy az asztrofizikában, vagyis a legelvontabb alaptudományok területén, amelyek igazán távol esnek hétköznapi ügyeinktől. Valójában ezek az alaptudományok, illetve a hétköznapi élet problémái az emberi agy működésének két ellentétes végletét képviselik. Másképp kifejezve, azt látjuk, hogy a természetben általunk ismert legbonyolultabb rendszer, az emberi agy összhangot talál a természet legátfogóbb, legegyszerűbb és legalapvetőbb szintjével, a világot felépítő elemi alkotórészekkel.
Véleményem szerint ez a meghökkentő és váratlan fejlemény azt sugallja, hogy a tudat és a matematikai képesség nem lehet pusztán a véletlen műve, nem lehet jelentéktelen közjáték és a törzsfejlődés elhanyagolható mellékteméke, amely valamilyen más, gyakorlatias tulajdonság potyautasaként fejlődött ki. Sokkal inkább annak az általam kozmikus kapcsolatnak nevezett mély összefüggésnek a létezésére utal, amely a matematika megalkotására képes elme, és az elmét létrehozó természet alapvető törvényei között fennáll."
(Vince Kiadó Kft, 2001.)
Ugye milyen szép?
A másik dolog, amiben gyönyörűségemet leltem mostanában az új kedvencem (persze csak Hawking után) Paul Davies. Az "Egyedül vagyunk a Világegyetemben?" című könyvét sikerült megcsípnem a könyvtárban. Eddig azt hittem, hogy csak egy kendőzendő perverzitás részemről a matematika szeretete. Igaz, ez olyan messziről szeretős, mondhatnám viszonzatlan szerelem. A főiskolán az Analízis volt a kedvenc tárgyam, annak ellenére, hogy csak 1 "uv" (ez nem az a bizonyos sugárzás) után sikerült abszolválnom. Már az általam korábban olvasott Davies könyvből is világos volt, hogy Paul Davies rajong a matematikáért. A most olvasott könyvben is olyan szépen ír róla, hogy gondoltam, idézek belőle egy rövid részt:
"A természetben tehát minden annak törvényein nyugszik. Ezek a figyelemreméltóan zseniális törvények lehetővé teszik az anyag önszerveződését egészen addig a pontig, ahol a kozmoszban felbukkan a tudat - tehát az anyag szellemmé szerveződik - és megjelenik az emberi elme legmeghökkentőbb terméke, a matematika. Ez az elképesztő ebben a folyamatban. A matematika nem olyasvalami, ami az utcán hever. Ez a tudomány az emberi szellem alkotása. Ugyanakkor, ha feltesszük a kérdést, vajon hol fejti ki működését legeredményesebben a matematika, kiderül, hogy mondjuk a részecskefizikában vagy az asztrofizikában, vagyis a legelvontabb alaptudományok területén, amelyek igazán távol esnek hétköznapi ügyeinktől. Valójában ezek az alaptudományok, illetve a hétköznapi élet problémái az emberi agy működésének két ellentétes végletét képviselik. Másképp kifejezve, azt látjuk, hogy a természetben általunk ismert legbonyolultabb rendszer, az emberi agy összhangot talál a természet legátfogóbb, legegyszerűbb és legalapvetőbb szintjével, a világot felépítő elemi alkotórészekkel.
Véleményem szerint ez a meghökkentő és váratlan fejlemény azt sugallja, hogy a tudat és a matematikai képesség nem lehet pusztán a véletlen műve, nem lehet jelentéktelen közjáték és a törzsfejlődés elhanyagolható mellékteméke, amely valamilyen más, gyakorlatias tulajdonság potyautasaként fejlődött ki. Sokkal inkább annak az általam kozmikus kapcsolatnak nevezett mély összefüggésnek a létezésére utal, amely a matematika megalkotására képes elme, és az elmét létrehozó természet alapvető törvényei között fennáll."
(Vince Kiadó Kft, 2001.)
Ugye milyen szép?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
