Lélekmosás
Az elmúlt napok szmogját, maszatját muszáj lemosni magamról. Olyan sok hírt kellett elszenvednem a bezártság miatt. Vasárnap még egészen reményt keltő volt az idő. Kihoztam a bringát a "garázsból", és elkerekeztem Szóládra igazi mézért. Ez volt az év első útja. Nagyon elpuhultam a tél alatt, mert a 10 kilométeres túra után másnap ülésproblémáim voltak.
Hétfőn már inkább csak bentről volt szép a világ (csupa dér volt minden, amikor ébredés után kinéztem az ablakon). Ma reggel pedig ködre ébredtem. Amikor kimerészkedtem olyan szürke, nyúlós, csöpögős volt minden. Ráadásul már 2 napja próbálja velem megbeszélni Patríciám, hogy menjen vagy maradjon (bankos létére, és meggyőződése ellenére beolvadjon az államiba, vagy önérzetesen, de kellőképpen beijedve maradjon a magánban?) Szerintem semmi gondja nem lenne, ha azt mondanák:"Emberek! Szánkig ér a végtermék. Szükségünk van a pénzetekre, hogy megússzuk. Senki nem tudja, hogy ki lesz-mi lesz 20 év múlva, de biztosan méltányolni fogják a lemondásotokat." Node ehelyett kiáll egy "szöszi" és azt mondja: - dobd a pénzt és fuss, én meg majd úgy megvédem a nyugdíjadat, hogy csak na!
No tessék, most itt is összemaszatoltam mindent. Ezen már csak valami szépség segíthet:
Nagy László
Az én szívem játszik
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.
Születtem, felnőttem
durva gaz-erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.
Szaporodik évem
fényben égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.
(Sebők Ferenc
Énekelt versek
Magvető Könvkiadó 1982.)
2011. január 11., kedd
2011. január 10., hétfő
Olyan ismerős ...
A barátnőm épp az imént mondta, hogy az előző bejegyésben talált Berók László vers nem is annyira jó. Igaza lehet. Magam is úgy éreztem, de mentségül szolgáljon, hogy az 1964-ben kiadott könyvecske 3 kezdő költő bemutatkozása volt. Ígéretes ugyan, de még messze életük legjobbjától.
Kárpótlásul most egy másik, a könyvtári polcon névsorban közeli költő verse (Lehet, hogy ez sem a legjobb vers, de engem valami különös "viszoly" fogott el, amikor olvastam):
Berda József
Válogatott versei
(Kozmosz könyvek 1979.)
Egy politikus arcképéhez
Istenem, még ilyet, hogy te
nem hallottad a nagy miniszter
hatalmas beszédét az államháztartás
rendbehozatala tárgyában!
Én ott voltam, lásd, s hazafiúi
kötelességemnek eleget tevén, csupa
láz voltam a meghatottságtól: -
nemes indulat és honfibú!
Ily csodálatos elmét nem láttam
én még, mióta élek! Jó ebédektől
s vacsoráktól kidagadt szája oly
mélységes komolysággal rezgett, mely már
megdöbbent okosságával.
Szinte látni lehetett, hogy ömlik
az ige örök malasztokkal fűszerezett
buzgalma, mint finom illatú moslék
a vályúba, minek a boldog disznók
már előre röfögnek ...
De ez mind kevés ama történelmi
pillanathoz, mikor az asztalra csapott,
s mint a kard, csörrent irgalmatlan
parancs: "Míg én vagyok itt, nem tűrök
izgatást, hazátlan bitangok!"
A barátnőm épp az imént mondta, hogy az előző bejegyésben talált Berók László vers nem is annyira jó. Igaza lehet. Magam is úgy éreztem, de mentségül szolgáljon, hogy az 1964-ben kiadott könyvecske 3 kezdő költő bemutatkozása volt. Ígéretes ugyan, de még messze életük legjobbjától.
Kárpótlásul most egy másik, a könyvtári polcon névsorban közeli költő verse (Lehet, hogy ez sem a legjobb vers, de engem valami különös "viszoly" fogott el, amikor olvastam):
Berda József
Válogatott versei
(Kozmosz könyvek 1979.)
Egy politikus arcképéhez
Istenem, még ilyet, hogy te
nem hallottad a nagy miniszter
hatalmas beszédét az államháztartás
rendbehozatala tárgyában!
Én ott voltam, lásd, s hazafiúi
kötelességemnek eleget tevén, csupa
láz voltam a meghatottságtól: -
nemes indulat és honfibú!
Ily csodálatos elmét nem láttam
én még, mióta élek! Jó ebédektől
s vacsoráktól kidagadt szája oly
mélységes komolysággal rezgett, mely már
megdöbbent okosságával.
Szinte látni lehetett, hogy ömlik
az ige örök malasztokkal fűszerezett
buzgalma, mint finom illatú moslék
a vályúba, minek a boldog disznók
már előre röfögnek ...
De ez mind kevés ama történelmi
pillanathoz, mikor az asztalra csapott,
s mint a kard, csörrent irgalmatlan
parancs: "Míg én vagyok itt, nem tűrök
izgatást, hazátlan bitangok!"
2011. január 8., szombat
Tavaszvillantás
Nálunk már olvad a jég.
Ilyen kék volt az ég.
Tegnap Szárszó környékén ólálkodott a tavasz. Mára sajnos odébbállt. Már nem süt a nap, és elég vehemensen fúj a szél. Ahogy az eget nézem, a végén még "vizet áraszt".
Aranyosfodorkánál olvastam egy verset, ami kedvet csinált a költőhöz. Sajnos a könyvtárban nem volt önálló kötete Bertók Lászlónak. Azért találtam egy vékonyka könyvecskét. Bertók László - Makay Ida - Galambosi László: "Lengő fényhidak" (Jelenkor-Magvető, Pécs 1964.)
Ebből szeretnék egy verset idézni.
Bertók László
Egy év
Egy évgyűrű, egy ránc, a tüdőn
egy árnyalattal több nikotin,
pár rakéta a sajgó űr ívén
kívül-belül a szem határain.
Napok, amiknek csigaházát
gyalogutakon araszolva
segítetted hittel előre,
s elszálltak eggyé sokasodva.
Tizenöt új ház faluhosszat,
gömb-víztorony a konzervgyárban,
lakodalom, - öcséd megnősült -,
és vér, megint vér Afrikában.
Birodalom, melyből kijöttél,
s csodálatosan bennmaradtál,
térképén megtalálhatod még
magadat, aki tegnap voltál.
Egy lány pilléző hóesésben,
ki csókjaidhoz száját adta,
s míg eltűnik a fordulónál,
szíveket rajzol házfalakra.
(1960.)
Nálunk már olvad a jég.
Ilyen kék volt az ég.
Tegnap Szárszó környékén ólálkodott a tavasz. Mára sajnos odébbállt. Már nem süt a nap, és elég vehemensen fúj a szél. Ahogy az eget nézem, a végén még "vizet áraszt".
Aranyosfodorkánál olvastam egy verset, ami kedvet csinált a költőhöz. Sajnos a könyvtárban nem volt önálló kötete Bertók Lászlónak. Azért találtam egy vékonyka könyvecskét. Bertók László - Makay Ida - Galambosi László: "Lengő fényhidak" (Jelenkor-Magvető, Pécs 1964.)
Ebből szeretnék egy verset idézni.
Bertók László
Egy év
Egy évgyűrű, egy ránc, a tüdőn
egy árnyalattal több nikotin,
pár rakéta a sajgó űr ívén
kívül-belül a szem határain.
Napok, amiknek csigaházát
gyalogutakon araszolva
segítetted hittel előre,
s elszálltak eggyé sokasodva.
Tizenöt új ház faluhosszat,
gömb-víztorony a konzervgyárban,
lakodalom, - öcséd megnősült -,
és vér, megint vér Afrikában.
Birodalom, melyből kijöttél,
s csodálatosan bennmaradtál,
térképén megtalálhatod még
magadat, aki tegnap voltál.
Egy lány pilléző hóesésben,
ki csókjaidhoz száját adta,
s míg eltűnik a fordulónál,
szíveket rajzol házfalakra.
(1960.)
2011. január 5., szerda
Szabi és kicsi barátja, Kisimi
Szerencsére elmúlt a tegnapi napfogyatkozás negatív hatása. Sikerült újratelepíteni a tegnap padlóra küldött számítógépemet. A telefonszervízben is összekaparták a tegnapi ide-odamásolásban elveszett telefonszámaimat. Igaz, a régi készüléket oly mértékben szétkaptam, hogy már csak az utókarácsonyra kapott új készülékbe lehetett beletenni a SIM-kártyát. Így legalább kényszerítve vagyok elfogadni az újat. Különben még mindig ragaszkodnék az ütött-kopott, törött régi telefonomhoz. Olyan sokmindent elrontottam tegnap, hogy Szabit már meg sem mertem símogatni. Tanárosat játszottunk, míg Anya haza nem jött. Természetesen én voltam a tanuló. Rajzórán nagyon rosszul teljesítettem. Szavannát kellett rajzolnom, elefánttal, oroszlánnal, zsiráffal, fákkal, skorpióval, kígyóval. Már a fáknál elbuktam, mert vastag törzsű, lombos fát rajzoltam. Szégyenletesre sikerült az oroszlán is (egy bodros hajú kislányfej némi bajuszkákkal az orra két oldalán), a zsiráfnak meg libafeje lett nagy fülekkel. A skorpiónál végre megszánt a "Tanár bácsi", és lerajzolta helyettem. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz emlékezetből állatokat rajzolni. Be kellene íratkozni egy rajztanfolyamra. A "Tündér tantrás" barátaim között van egy hölgy, aki szervez olyan csodatanfolyamokat, ahol néhány nap után az ilyen fakezűek is képesek lesznek akár portrét rajzolni. Állítólag!
2011. január 2., vasárnap
Beköszöntő
Amilyen szépen, szelíden távozott az Óesztendő, olyan szépen, szelíden aludtam át magamat az Újesztendőbe. Nem is nagyon vágyom különösebb csinnadrattára, tüzijátékra. Szinte észre sem vettem, és már az új év 2. napja is véget ér. Érdekes módon, most először éreztem a folytonosságot. Eddig minden január 1.-én úgy éreztem, mintha zökkent volna egy picit a világ. Talán annyira vártam valami másnak, valami újnak az érkezését. Lehet, hogy a jószerencsére vártam, és csak a pofáraesés becsapódása volt az a kis zökkenés? Úgy látszik, ahogy öregszik az ember, tényleg kisímulnak a dolgok. Amíg fiatal voltam mindennel elégedetlenkedtem, ahogy öregszem, egyre kevesebb dologra van szükségem, hogy elégedett legyek.
A szilveszteri vidámságból még maradt egy kevés. Joseph Heller: "Isten tudja" című könyvének néhány sora is kapcsolódik az örök emberi elégedetlenséghez, ami néha még az Úristennek is okoz némi gondot:
" - Miért hoztál ki minket Egyiptomból? - szidalmazták. -Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?
Isten vízhez vezette őket. Mannát küldött az égből, naponta egy omert, az éfa egytizedét fejenként, de negyven év és napi egy omer manna után az emberek megint zúgolódni kezdtek, és többet követeltek a puszta mannánál.
- Nincs semmi más, csak ez a manna - kiabálták. - Emlékszünk még a halra, amiből bőven volt Egyiptomban, meg az uborkára, a dinnyére, a póréhagymára, a vöröshagymára meg a fokhagymára. Ki bír ennyi sok mannát enni? Ezért hoztál ki bennünket Egyiptomból?
Isten erre allátta őket fürjekkel, de aztán megmérgezte a húsukat, amikor még a szájukban volt, nagy pestist bocsátva rájuk. Próbáljatok meg kiigazodni Rajta. Építsetek ezt, építsetek azt, használjatok ehhez ilyen fát, ahhoz amolyat, és ne főzzétek meg a gödölyét az anyja tejében. Miért? Azt Ő nem mondja meg. Ha engem kérdeztek, szerintem truccból. Kérdezzétek meg Őt. Az emberek meztelenek voltak, amint a pogányok, mikor körültáncolták az aranyborjút. Egy öregembert megköveztek, mert gallyat gyűjtött a Szombaton. Kóré föllázadt a családjával, a lévitákkal együtt: nagyobb részt követeltek a papi teendőkből, meg akarták kapni a jogot, hogy ők gyújtsák meg a tömjént. A rubeniták is fellázadtak. Izráel gyermekei közül sokan újra meg újra idegen isteneket imádtak. Egy férfi odavitt egy midiánita asszonyt a gyülekezet kellős közepébe, és lefeküdt vele a sátrában, de aztán mindkettőjük hasát átdöfte Eleázer fia. Fineás, Áron papnak az unokája, s ezzel irgalmasan elhárított egy újabb pestist. Miriám meghalt, Áron meghalt. De Mózes minden csávából kirántotta őket. Annyira megközelítette a tökéletességet, amennyire csak ember megközelítheti. Semmit nem kért magának, és nem is kapott semmit. Vagyok olyan pimasz, hogy szeretném, ha én is olyan szerény volnék, mint ő, és vagyok olyan szerény, hogy tudjam: ez pimaszság. Izzott az arca, amikor lejött a hegyről, miután látta Istent, és az emberek féltek a közelébe menni. Elég sokszor vissza is feleselt, egyszer pedig rá is förmedt Istenre, amikor hallotta, hogy a nép családjai ennivalóért sírnak, mert éhesek, és minden férfi sír a sátra ajtajában.
És Mózes haragra gerjedt és kérdőre vonta az Urat: - Az Isten verje meg, mit gondolsz, honnan vegyek húst, hogy etessem őket? Miért csinálod ezt velem? Mi rosszat tettem én valaha is, amiért ennek a sok embernek a terhét a vállamra raktad? Kinek van erre szüksége? Nem a gyerekeim ők, hogy én legyek felelős értük, és hallgassam a sírásukat, amikor nincs mit enniök. Hogy jövök én ehhez? Meddig fog még ez tartani?"
(P.s.: Én személy szerint azt remélem, hogy eltart még egy kicsit, ha az Úr is úgy akarja, és bírja még a szemrehányást.)
Amilyen szépen, szelíden távozott az Óesztendő, olyan szépen, szelíden aludtam át magamat az Újesztendőbe. Nem is nagyon vágyom különösebb csinnadrattára, tüzijátékra. Szinte észre sem vettem, és már az új év 2. napja is véget ér. Érdekes módon, most először éreztem a folytonosságot. Eddig minden január 1.-én úgy éreztem, mintha zökkent volna egy picit a világ. Talán annyira vártam valami másnak, valami újnak az érkezését. Lehet, hogy a jószerencsére vártam, és csak a pofáraesés becsapódása volt az a kis zökkenés? Úgy látszik, ahogy öregszik az ember, tényleg kisímulnak a dolgok. Amíg fiatal voltam mindennel elégedetlenkedtem, ahogy öregszem, egyre kevesebb dologra van szükségem, hogy elégedett legyek.
A szilveszteri vidámságból még maradt egy kevés. Joseph Heller: "Isten tudja" című könyvének néhány sora is kapcsolódik az örök emberi elégedetlenséghez, ami néha még az Úristennek is okoz némi gondot:
" - Miért hoztál ki minket Egyiptomból? - szidalmazták. -Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?
Isten vízhez vezette őket. Mannát küldött az égből, naponta egy omert, az éfa egytizedét fejenként, de negyven év és napi egy omer manna után az emberek megint zúgolódni kezdtek, és többet követeltek a puszta mannánál.
- Nincs semmi más, csak ez a manna - kiabálták. - Emlékszünk még a halra, amiből bőven volt Egyiptomban, meg az uborkára, a dinnyére, a póréhagymára, a vöröshagymára meg a fokhagymára. Ki bír ennyi sok mannát enni? Ezért hoztál ki bennünket Egyiptomból?
Isten erre allátta őket fürjekkel, de aztán megmérgezte a húsukat, amikor még a szájukban volt, nagy pestist bocsátva rájuk. Próbáljatok meg kiigazodni Rajta. Építsetek ezt, építsetek azt, használjatok ehhez ilyen fát, ahhoz amolyat, és ne főzzétek meg a gödölyét az anyja tejében. Miért? Azt Ő nem mondja meg. Ha engem kérdeztek, szerintem truccból. Kérdezzétek meg Őt. Az emberek meztelenek voltak, amint a pogányok, mikor körültáncolták az aranyborjút. Egy öregembert megköveztek, mert gallyat gyűjtött a Szombaton. Kóré föllázadt a családjával, a lévitákkal együtt: nagyobb részt követeltek a papi teendőkből, meg akarták kapni a jogot, hogy ők gyújtsák meg a tömjént. A rubeniták is fellázadtak. Izráel gyermekei közül sokan újra meg újra idegen isteneket imádtak. Egy férfi odavitt egy midiánita asszonyt a gyülekezet kellős közepébe, és lefeküdt vele a sátrában, de aztán mindkettőjük hasát átdöfte Eleázer fia. Fineás, Áron papnak az unokája, s ezzel irgalmasan elhárított egy újabb pestist. Miriám meghalt, Áron meghalt. De Mózes minden csávából kirántotta őket. Annyira megközelítette a tökéletességet, amennyire csak ember megközelítheti. Semmit nem kért magának, és nem is kapott semmit. Vagyok olyan pimasz, hogy szeretném, ha én is olyan szerény volnék, mint ő, és vagyok olyan szerény, hogy tudjam: ez pimaszság. Izzott az arca, amikor lejött a hegyről, miután látta Istent, és az emberek féltek a közelébe menni. Elég sokszor vissza is feleselt, egyszer pedig rá is förmedt Istenre, amikor hallotta, hogy a nép családjai ennivalóért sírnak, mert éhesek, és minden férfi sír a sátra ajtajában.
És Mózes haragra gerjedt és kérdőre vonta az Urat: - Az Isten verje meg, mit gondolsz, honnan vegyek húst, hogy etessem őket? Miért csinálod ezt velem? Mi rosszat tettem én valaha is, amiért ennek a sok embernek a terhét a vállamra raktad? Kinek van erre szüksége? Nem a gyerekeim ők, hogy én legyek felelős értük, és hallgassam a sírásukat, amikor nincs mit enniök. Hogy jövök én ehhez? Meddig fog még ez tartani?"
(P.s.: Én személy szerint azt remélem, hogy eltart még egy kicsit, ha az Úr is úgy akarja, és bírja még a szemrehányást.)
2010. december 31., péntek
Ez az év is elmúlt
Gyönyörűségesen búcsúzik ettől az évtől a Balaton. Szilánkosra fagyott. Még soha nem láttam ilyennek. Olyan, mintha egy hatalmas tükör millió darabra törött volna. Tegnapelőtt még a nap is sütött, és az egész tó szikrázott, csillogott-villogott.
Évbúcsúzóul gyereksziporkákat hoztam.
Marcelo D' Orta tanító gondozásában jelent meg "Isten ingyér teremtett bennünket (Az arzanói gyerekek evangéliuma)" című könyve.
Miért teremtett bennünket Isten?
- Isten teremtett bennünket, rábizonyult.
- Isten azért teremtett bennünket, hogy nyugodtan elküldhessen bennünket a paradicsomba.
- Isten azért teremtett bennünket, mert jobban szeretett bennünket, mint valaha.
- Ha Isten, ha más, valaki végül csak megteremtett bennünket...
- Isten ingyér teremtett bennünket.
- A négerek is Isten teremtményei, csak nem tudják.
- Ha Isten teremtett bennünket, az ő baja.
- Isten jól tette, hogy megteremtett bennünket, csak ne vitte volna túlzásba.
- A rendelőben egy ember nem hitte el, hogy Isten teremtett bennünket.
- Isten megteremtette az embert, aztán háziasította.
- Isten ősidőseknek teremtett bennünket.
- Isten nagyon elővigyázatosan teremtett bennünket.
- Ha Isten teremtett bennünket, miért rakták be a bátyámat intézetbe?
- Isten azért teremtette az embert, hogy aztán forgalmazza.
- Ha Isten eleve tudta, hogy a többség pokolba jut, minek teremtett bennünket egyáltalán?
- Mikor a tanító úr a teremtést magyarázta, én hiányoztam.
Meséld el a világ teremtését - 2
Ádám, miközben a bordája aludt, megteremtette Évát.
Ádám és Éva a Földi Paradicsomban éltek, szabadságra se mentek sehova. Nagyon boldogok voltak, mindig mosolyogtak, mint Al Bano és Romita Pauer.
Ádám és Éva nem fogadták meg Isten parancsát, hogy ne egyenek meg egy almát, Isten ezért kiűzte őket a paradicsomból. És mondá: "Először is kiűzlek benneteket, másodszor meg fogtok halni. Ami Évát illeti, ikreid lesznek, de egyik se hasonlít a másikra".
Ábel nagyon barátságos fiú volt, mainak is bőven elmenne. Káin nem, az egy hülye álat volt. Amikor megszülettek, Éva azt mondta nekik: "Most rögtön nekiáltok fájdalmak közepette a kétkezü munkának, mert rátok is átragadt egy kis eredendő bűn".
Ábel a birkákkal legelt. Káin a parasztot művelte. De Istennek jobban tetszettek Ábel ajándékai, ezért a két testvér folyton összebalhézott.
Egyik nap Káin fogott egy botot és úgy fejbevágta Ábelt, hogy az már túlzás, és Ábel meghalt.
Ez volt a harmadik világ első gyilkossága, utána még rengeteg ilyen következett.
Neked ki az őrangyalod?
Az őrangyal lefogadom nem létezik, csak egy rajzfilmtrükk, a papok meg a szülők találták ki, mert már nem tudták mit csináljanak, hogy jók legyünk. De az én hátam mögött nekem nincs senki, se angyal, se ördög, és azt hiszem, hogyha ilyen hazugságokkal tömik a gyerekek fejét, felnőtt korukra totál lebénul az agyuk, elhülyülnek, és az utcán mindenki rajtuk fog röhögni.
Én egyébként ha akarok és ha éppen nem vagyok pipa, magamtól is tudok jó lenni.
2010. december 29., szerda
Karácsony felhangjai
Most kivételesen egész sikeresnek éreztem magam az ajándékozást illetően. Ez tényleg ritkán fordul elő velem. Igaz, a Feketepéter kártya elvesztette aktualitását, mert Szabi a néhány napos szobafogság alatt megtanult römizni. Azért a Feketepéter sem megy pocsékba, mert gyümölcsök vannak a lapokon magyar- és angolnyelvű felirattal, Szabi pedig angolos osztályba jár. A szupernek vélt társasjátékból még akármi is lehet. Mindenesetre, amikor megláttuk a 3 darab A4-es méretű könyvecskét a játékszabályokkal, és a szabályok segédletével, gyorsan visszacsomagoltuk. Én indítványoztam Patríciának, hogy ajándékozza el valamilyen játszóháznak, de azt mondta, hogy majd ha lesz néhány hét szabadidőm, tanulmányozzam a játékszabályokat, és ha akkor sem boldogulok vele, majd elajándékozzuk.
Patrícia nagyon örült a GPS-nek. Vasárnap, amikor Szabit elvitték Bujákra 3 napra a másik Nagyiék, felmentem hozzá. Feltöltöttük a GPS-t, megtaláltuk a főmenüt, a nyelvválasztást, beállítottuk a különböző menüpontokat. Még sétálni is elvittük a szerkezetet, hogy egymásrataláljanak a műholddal. Szóval, minden nagyon "gromek" volt, sütkéreztünk a műszaki sikerekben.
Tegnap este felhívott Patrícia és gratulált nekem az új telefonomhoz és az infralámpához. Ettől teljesen összefacsarodott a szívem.
Az úgy történt, hogy végiggondolta, és túlságosan drágának találta ezt az ajándékot, és visszavitte a GPS-t, kicserélte egy infralámpára, mert már 3. hónapja nem tudok kikecmeregni egy megfázásból. A telefonomat meg csak a szentlélek tartja össze, mivel az izületes ujjaimmal rendszeresen leejtem, és itt-ott már mutatkozik rajta némi folytonossági hiány is.
Ettől úgy elszomorodtam, meg olyan boldog is lettem. Végre egyszer sikerült jó ajándékot vennem. Magamra sajnáltam volna ennyi pénzt elkölteni, dehát nem is az a nyavajás telefon meg a lámpa az ajándék. Ugye?
Most kivételesen egész sikeresnek éreztem magam az ajándékozást illetően. Ez tényleg ritkán fordul elő velem. Igaz, a Feketepéter kártya elvesztette aktualitását, mert Szabi a néhány napos szobafogság alatt megtanult römizni. Azért a Feketepéter sem megy pocsékba, mert gyümölcsök vannak a lapokon magyar- és angolnyelvű felirattal, Szabi pedig angolos osztályba jár. A szupernek vélt társasjátékból még akármi is lehet. Mindenesetre, amikor megláttuk a 3 darab A4-es méretű könyvecskét a játékszabályokkal, és a szabályok segédletével, gyorsan visszacsomagoltuk. Én indítványoztam Patríciának, hogy ajándékozza el valamilyen játszóháznak, de azt mondta, hogy majd ha lesz néhány hét szabadidőm, tanulmányozzam a játékszabályokat, és ha akkor sem boldogulok vele, majd elajándékozzuk.
Patrícia nagyon örült a GPS-nek. Vasárnap, amikor Szabit elvitték Bujákra 3 napra a másik Nagyiék, felmentem hozzá. Feltöltöttük a GPS-t, megtaláltuk a főmenüt, a nyelvválasztást, beállítottuk a különböző menüpontokat. Még sétálni is elvittük a szerkezetet, hogy egymásrataláljanak a műholddal. Szóval, minden nagyon "gromek" volt, sütkéreztünk a műszaki sikerekben.
Tegnap este felhívott Patrícia és gratulált nekem az új telefonomhoz és az infralámpához. Ettől teljesen összefacsarodott a szívem.
Az úgy történt, hogy végiggondolta, és túlságosan drágának találta ezt az ajándékot, és visszavitte a GPS-t, kicserélte egy infralámpára, mert már 3. hónapja nem tudok kikecmeregni egy megfázásból. A telefonomat meg csak a szentlélek tartja össze, mivel az izületes ujjaimmal rendszeresen leejtem, és itt-ott már mutatkozik rajta némi folytonossági hiány is.
Ettől úgy elszomorodtam, meg olyan boldog is lettem. Végre egyszer sikerült jó ajándékot vennem. Magamra sajnáltam volna ennyi pénzt elkölteni, dehát nem is az a nyavajás telefon meg a lámpa az ajándék. Ugye?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
